Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

után kell valamely jogerős ítélettel kiszabott szabadságvesztést végrehajtani; a szigorított őrizet végrehajtása félbeszakításának, valamint a büntetés foganatba vételének van helye [81979. (VI. 30.) IM sz. r. 137. §]. Ugyanez a helyzet akkor is, ha a szigorított őrizet tartama alatt kerül sor a több ítélettel kiszabott szabadságvesztések összbüntetésbe foglalására. Ilyen esetekben a szigorított őrizet végrehajtását az összbüntetésként megállapított szabadságvesztés kitöltése után kell folytatni. Ha azonban az elkövetőt a szigorított őrizetből ideiglenesen elbocsátják: a büntetés folyamatos töltésének hiányában a külön ítéletekkel kiszabott szabadságvesztések összbüntetésbe foglalása kizárt. 8734. Összbüntetésbe foglalásnak helye van akkor is, ha a terhelten a feltételes szabadság tartama alatt vesznek foganatba más ügyben kiszabott, végrehajtandó szabadságvesztést. 1. A járásbíróság a terheltet 3 rb. — ebből egy esetben folytatólagosan elkövetett — sikkasztás büntette és devizagazdálkodást sértő bűntett miatt halmazati büntetésül 8 hónapi — börtönben végrehajtandó — szabadságvesztésre és a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte. A terhelt a büntetését 1979. március 23. napján kezdte meg és 1979. szeptember 22. napján feltételes szabadságra bocsátás folytán szabadult, ennek hiányában szabadulása 1979. november 22. napjára volt előírva; a feltételes szabadság lejártának napja: 1980. szeptember 21. 2. A járásbíróság a terheltet kisebb értékre elkövetett sikkasztás vétsége miatt mint különös visszaesőt 6 hónapi — börtönben végrehajtandó — szabadságvesztésre ítélte, megállapítva, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. A terhelt az elítélés alapjául szolgáló vétséget 1979. március 3. napján az 1. alatt jelzett ítélet jogerőre emelkedése után, de a szabadságvesztés végrehajtásának foganatba vétele előtt követte el. Ez utóbbi büntetését 1980. május 6. napján kezdte meg, és szabadulása 1980. november 5. napjára van előjegyezve. 3. A járásbíróság az 1. és a 2. alatt jelzett szabadságvesztések összbüntetésbe foglalásra irányuló indítványt elutasította. A járásbíróság végzésének indokolásában kifejtette, hogy a terhelt feltételes szabadságának lejárta 1980. szeptember 21. napja, ennek azonban kizárólag abban az esetben lehet jelentősége, ha a Btk 48. §-ának (4) bekezdésében foglalt okból a bíróság a terhelt feltételes szabadságát utólag megszünteti. Amennyiben azonban az említett törvényhely alkalmazásával a feltételes szabadság megszüntetésére nem kerül sor, a szabadságvesztést a szabaduláskor hátralevő rész utolsó napjával kell kitöltöttnek tekinteni, vagyis 1979. november 21. napja mint a büntetés kiállásának időpontja jön figyelembe. Mindezekből pedig az következik, hogy ha a terheltet a feltételes szabadság ideje alatt elítélik, vagy pedig rajta korábban kiszabott szabadságvesztést a másik ügyben nyert feltételes szabadság tartama alatt vesznek foganatba, s ezért a feltételes szabadság megszüntetésének a Btk 48. §-ának (4) bekezdésében foglalt előfeltételei nem állanak fenn: az összbüntetésbe foglalás kizárt. Összbüntetésbe foglalásra tehát csak abban az esetben kerülhet sor, ha az elítéltet a feltételes szabadság alatt elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, valamint akkor, ha a terhelt a pártfogó felügyelet magatartási szabályait megszegi, 200