Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

és az utóbb említett két esetben a bíróság a feltételes szabadságot megszünteti. A járásbíróság végzése ellen az összbüntetésbe foglalásra irányuló indítvány elutasítása miatt emelt törvényességi óvás alapos. A járásbíróság végzésének indokai a törvény téves értelmezésén alapulnak. AJ A járásbíróság határozatában helyesen fejtette ki, hogy a terheltre külön ítéletekkel kiszabott szabadságvesztések összbüntetésbe foglalásának van helye mindazokban az esetekben, amikor a Btk 48. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján a bíróság a korábbi ügyben nyert feltételes szabadságot megszünteti. Ebből a szempontból közömbös, hogy az újabb — akár szándékos, akár gondatlan — bűncselekmény elkövetése, illetőleg a magatartási szabályok megszegése a feltételes szabadság mely része — a feltételes szabadságra bocsátástól a büntetés teljes kitöltéséig számított idő alatt, avagy a feltételes szabadságra bocsátástól számított 1 évi tartam — alatt történt. A feltételes szabadság ugyanis a szabadságvesztés része, vagyis a szabadságvesztés, amelyből az elítéltet feltételes szabadságra bocsátották, ennek tartama alatt nem tekinthető végrehajtottnak. B) Téves azonban a járásbíróság végzésében kifejtett az az álláspont, amely szerint ha az elítéltet feltételes szabadságra bocsátották, csak a feltételes szabadságnak a Btk 48. §-ának (4) bekezdésén alapuló megszüntetése esetén kerülhet szóba a külön ítéletekkel kiszabott szabadságvesztések összbüntetésbe foglalása. Az összbüntetés feltételét a Btk 92. §-ának (2) bekezdése úgy határozza meg, hogy csak az olyan végrehajtandó büntetések foglalhatók összbüntetésbe, amelyeket az összbüntetésbe foglaláskor még nem hajtottak végre vagy amelyeket folyamatosan hajtanak végre. Az a szabadságvesztés, amelyből az elítéltet feltételes szabadságra bocsátották, a feltételes szabadság tartama alatt nem tekinthető végrehajtottnak; ezért az olyan esetekben, amikor a feltételes szabadság tartama alatt foganatba vesznek az elítélten valamely végrehajtandó szabadságvesztést — anélkül, hogy ilyenkor is a feltételes szabadság megszüntetésének a Btk 48. §-a (4) bekezdésében foglalt feltételei fennállanának —, ez egymagában szükségessé teszi a végrehajtandó, valamint annak a szabadságvesztésnek az összbüntetésbe foglalását, amelyből a terhelt feltételes szabadságra került. Ekkor is megvalósulnak ugyanis az összbüntetésbe foglalásnak a Btk 92. §-ának (2) bekezdésében írt feltételei, tehát az összbüntetés tárgyában a határozathozatal kötelező. Nem kétséges az sem, hogy az elítélt egyidejűleg feltételes szabadságot és egy korábbi ügyben kiszabott szabadságvesztést nem tölthet, tehát lényegében ilyenkor is a még végre nem hajtott, végrehajtandó szabadságvesztések találkozásának esetéről van szó. Az összbüntetés mértékének a megállapítása, illetőleg az egyhuzamban végrehajtandó szabadságvesztések tekintetében az elengedés mérvének a meghatározása szempontjából jelentősége van annak a körülménynek, hogy a terhelt a feltételes szabadság tartama alatt foganatba vett szabadságvesztés alapjául szolgált bűncselekményt mikor valósította meg, nevezetesen az előző elítélése előtt vagy azt követő időben. Összefoglalva tehát, összbüntetésbe foglalásnak van helye: a) ha a bíróság a Btk 48. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján a korábbi ügyben nyert feltételes szabadságot megszünteti (vonat202