Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

gesztésének mellőzését indokoló érveit. Erre tekintettel a kiszabott fő- és mellékbüntetést megfelelőnek látta. Az elkövetett bűncselekmény jellegére és tárgyi súlyára figyelemmel a szabadságvesztés további enyhítésére, illetve a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére kellő indokot nem talált. A vádlott 75 éves életkorára, betegségére és a bűncselekmény indítékára tekintettel azonban a Btk 45. §-ának (2) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság a törvényben előírtnál enyhébb végrehajtási fokozatot állapított meg és a szabadságvesztés végrehajtását a Btk 44. §-a szerinti fogházban rendelte el. Az első fokú ítéletnek e körben történt megváltoztatása a Be 260. §-án alapszik. (Legf. Bír. Bf. II. 878/1979. sz.) (395/1979.) 8722. A gyengébb fizikai erejű személyt durván bántalmazó, súlyos testi sértést megvalósító elkövető esetében általában nem indokolt a kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának a felfüggesztése. A járásbíróság a terheltet súlyos testi sértés bűntette miatt 10 hónapi — végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett — szabadságvesztésre és 2000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő. Az enyhén alkoholos befolyásoltság állapotában levő terhelt megütötte az általa is tudottan gyengeelméjű sértettet, aki az ütés következtében egyensúlyát veszítette, a mögötte levő mintegy három méter mély árokba esett és a fejét az árok mélyén a földből mintegy 10 cm magasságban kiálló betonoszlopba ütötte. A sértett ezáltal három hónap alatt gyógyuló koponyacsonttörést szenvedett el. Az ítélet ellen, a terhelt terhére, a szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztő, valamint a 2000 forint pénzmellékbüntetést kiszabó rendelkezés miatt emelt törvényességi óvás alapos. A Legfelsőbb Bíróság V. számú Büntető Elvi Döntésének iránymutatása szerint a bíróságnak a büntetés végrehajtása felfüggesztésénél — az elkövető személyi körülményeinek értékelése és az elkövetett bűncselekmény jellegének és súlyának mérlegelése mellett — behatóan kell vizsgálnia azt is, hogy a felfüggesztés összhangban áll-e a büntetés céljaival, szolgálja-e az elkövető megjavítása mellett a társadalom védelmének érdekét s nem áll-e ellentétben az általános megelőzés követelményével. Az elvi döntés értelmében a felfüggesztés kedvezményében nem részesíthetők a szocialista erkölcs szerint különösen elítélendő bűncselekmények elkövetői. A megállapított tényállás szerint a terhelt a cselekményét italtól befolyásolt állapotban, a köztudottan gyengeelméjű személy sérelmére követte el. A terhelt az árokba esett sértettet magára hagyta és nem győződött meg arról, hogy nem szorul-e sürgős orvosi segítségre. Mindez a testi sértésre irányuló szándékának szilárdságára utal. A terhelt korábbi — fiatalkorban elkövetett — cselekménye is arra mutat, hogy az erőszakos jellegű bűncselekmény elkövetése tőle nem idegen. Korábban is nálánál gyengébb fizikai erővel rendelkező, gyermekkorú személyt bántalmazott és annak is súlyos testi sérülést okozott. A terhelt átnevelésre szoruló személyiségét mutatja a kedvezőtlen tapasztalatokra utaló munkáltatói vélemény tartalma, nevezetesen az, hogy a 295