Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)
A megyei bíróság súlyosításért bejelentett fellebbezés hiányában olyan tartamú javító-nevelő munkát szabott ki, mely átváltoztatás esetén meghaladná az első fokú bíróság által kiszabott szabadságvesztést. Ez pedig a Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai • Kollégiumának 98. számú közös állásfoglalása 7. pontjában kifejtettek szerint a Be 241. §-ának (1) bekezdésében meghatározott rendelkezést sérti. A szabadságvesztés helyett javító-nevelő munkát megállapító rendelkezés ezen túlmenően is törvénysértő. A terhelt alig fél évvel később, hogy a munkáltatója sérelmére elkövetett lopás miatt felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték, a munkahelyi lehetőséget kihasználva, munkatársa sérelmére ismét vagyon elleni bűncselekményt követett el. Ezekre figyelemmel — az egyébként helyesen feltárt enyhítő körülmények ellenére — nincs lehetőség az adott esetben a Btk 87. §-a (2) bekezdése e) pontjának alkalmazására. A fiatalabb életkor, a beismerés és a kár megtérülése még együttesen értékelve sem ad lehetőséget a törvényben meghatározott büntetési tétel alsó határa alatti büntetés kiszabására. Ezért a Btk 316. §-ának (3) bekezdésében írt büntetési tételt alapul véve a terhelttel szemben szabadságvesztés a törvényes büntetési nem. A Legfelsőbb Bíróság ez okból a törvénysértést megállapította, és a határozat vonatkozó részét hatályon kívül helyezte. A büntetés mértékének a megállapításánál a fentieken kívül figyelembe vette azt, hogy a cselekmény tárgyi súlya az értékre figyelemmel csekély volt. Figyelembe vette azt is, hogy a terhelt a cselekmény óta eltelt időszakban munkahelyén a feladatát legjobb tudása szerint végzi. Mindezekre figyelemmel a terheltet 3 hónapi szabadságvesztésre ítélte. A szabadságvesztés kiszabására figyelemmel a Btk 91. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján a korábbi, próbaidőre felfüggesztett büntetés végrehajtását el kellett rendelni. (B. törv. III. 696/1981. sz.) (363/1982.) 8669. I. Az élet elleni cselekmény megítélésénél nem súlyosító körülmény a hozzátartozó sérelmére elkövetés, ha a vádlott a sértett támadása által kiváltott súlyos fokú indulat és félelem hatására cselekedett. II. Jogos védelem esetén az elhárítás szükséges mértékének ijedtségből vagy menthető felindulásból túllépése. A megyei bíróság a vádlottat emberölés bűntette miatt ítélte el. A tényállás lényege a következő. A 65 éves, büntetlen előéletű vádlott lánya 1975-ben kötött házasságot a sértettel. A házastársak a vádlott és felesége házába költöztek. 1980-ban a házastársak kapcsolata megromlott. Ennek oka elsősorban az volt, hogy a sértett féltékeny volt a feleségére. Ettől az időtől gyakran fogyasztott szeszes italt, s ittas állapotban többször is bántalmazta a feleségét. Ebből eredően a vádlott és a sértett kapcsolata is megromlott. 1981 tavaszán a sértettet el is ítélték a vádlott sérelmére elkövetett súlyos testi sértés bűntette miatt. A sértett magatartása miatt a családi légkör nagyon rossz volt. Több esetben is előfordult, hogy amikor a sértett ittasan tért haza, a család tagjai elmenekültek otthonról. A vádlott a sértett gyakori fenyegetései hatására lakószobájában egy vasvillát tartott, a párnája alá pedig egy 13,3 cm pengehosszúságú kést tett azért, hogy a sértett esetleges támadását elháríthassa. 175