Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

sek nem alkalmazhatók, ugyanis a szabálysértési értékre nézve elkövetett lopási cselekményt a különös visszaesésen [Btk 316. § (2) bek. e) pont] felül egyéb minősítő körülmény nem minősíti vétséggé. A terhelt a vétség elbírálása idején szüleinél lakott, elvált, 3 kiskorú gyermeke közül kettő az eltartásában, gondozásában volt, egyik gyermeke 1980. június 10-én, a legkisebb gyermeke pedig 1981. június 14-én született. A terhelt mint gyári munkás havi 3200 forint keresettel rendelkezik. Bár a terhelt többszörös, egyben különös-visszaeső, ilyen személyi körülményekre tekintettel a cselekmény kisebb tárgyi súlyára is figyelemmel a járásbíróság által kiszabott 5 hónapi szabadságvesztés törvénysértően súlyos büntetés. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértést megállapította és a megtámadott határozat vonatkozó rendelkezéseit hatályon kívül helyezte. A törvényben előírt vagylagos büntetések közül a terhelttel szemben a cselekmény tárgyi súlyával is arányban állóan, a bűnösség fokához is igazodóan a törvényben előírt büntetési céloknak is megfelelő pénzbüntetést szabott ki. Minthogy a már kifejtetteket figyelembe véve nem indokolt az aránytalanul igen súlyos joghátránynak tekintendő szigorított őrizetből való elbocsátás megszüntetése, azt a Legfelsőbb Bíróság mellőzte. (B. törv. I. 639/1981. sz.) (35/1982.) 8665. I. A büntetési tételnél enyhébb főbüntetés törvénysértő kiszabása többszörös visszaesővel szemben, különös méltánylást érdemlő körülmény hiányában. II. A járművezetéstől végleges hatályú eltiltása annak, aki a személyes tulajdonságainál fogva a közúti közlekedés rendjére és biztonságára állandó és súlyos veszélyt jelent, ezért a járművezetésre alkalmatlan. A járásbíróság a terheltet ittas járművezetés vétsége miatt — mint többszörös visszaesőt — 6 hónapi, börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, valamint a járművezetéstől 3 évi eltiltásra ítélte. Az irányadó ítéleti tényállás lényege szerint a terhelt 1959 és 1977 között 7 esetben volt büntetve, részben vagyon elleni bűncselekmények, túlnyomórészt közlekedési bűncselekmények, ezek közül több ízben ittas járművezetés miatt. A terhelt a vádbeli napon — jóllehet ekkor még a korábban kiszabott járművezetéstől eltiltás hatálya alatt állott — súlyos fokú alkoholos befolyásoltság állapotában (2,61 ezrelék) vezetett egy kölcsönkért személygépkocsit a közúton. Ittas állapota és a gyorshajtás miatt az erősen jobbra ívelő kanyarban kisodródva, a menetirány szerinti bal oldal egy kerékvető kövének ütközött, majd a gépkocsival a 2 méter mély vizesárokba csúszott. A baleset következtében a terhelt két utasa 8 napon belül gyógyuló sérüléseket, maga a terhelt pedig maradandó rokkantságot eredményező bal lábszársérülést szenvedett, mely sorvadással és végtagrövidüléssel hosszú idő alatt gyógyul. A megyei bíróság az első fokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a szabadságvesztés tartamát a terhelt rokkantságára tekintettel 3 hónapra leszállította. A szabadságvesztés és a járművezetéstől eltiltás tartamát megállapító ítéleti rendelkezések ellen emelt törvényességi óvás alapos. A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában helyesen állapította meg, hogy a többszörös visszaesőre kiszabható büntetés alsó határa 6 hónapi sza171