Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

badságvesztés, mely csak különös méltánylást érdemlő esetben enyhíthető, a szabadságvesztés törvényi alsó határáig, az adott esetben 3 hónapig. Tévedett azonban a másodfokú bíróság, amikor a balesetnek a terhelt által elszenvedett kétségtelenül súlyos következményét ilyen különös méltánylást érdemlő körülményként tekintette. Figyelmen kívül hagyta ugyanis, hogy a terhelt a többszörös visszaesést megalapozó eseteken túlmenően számos esetben büntetve volt, és ezek közül öt esetben ittas járművezetéssel összefüggésben. A közlekedés legalapvetőbb biztonsági szabályainak ilyen konok semmibevételére utaló előélet mellett az a következmény, amelyet a terhelt ismétlődő ittas vezetésének eredményeképpen önmagának okozott, különös méltánylást nem érdemel, csupán enyhítő körülményként vehető figyelembe. Ezt pedig az első fokú bíróság már messzemenően figyelembe vette, amikor a szabadságvesztés mértékét a többszörös visszaesőkre megállapított törvényi minimumban állapította meg. A terhelt előzőekben részletezett előélete arra mutat, hogy korábban semmiféle büntetés sem volt elég hatásos ahhoz, hogy őt az ittas állapotban való járművezetéstől visszatartsa, emellett más jelentős bűncselekményeket is elkövetett. Ezt a cselekményét súlyos fokú ittas állapotban, más durva közlekedési szabálysértést is elkövetve, a korábbi hosszú tartamú járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés hatálya alatt valósította meg. Életveszélyes baleseti helyzetet teremtett és csak a szerencsés véletlenen múlott, hogy utasai csupán könnyebb sérüléseket szenvedtek. Mindezek a személyi és tárgyi körülmények egyértelműen arra mutatnak, hogy a terhelt személyes tulajdonságainál fogva járművezetőként a közúti forgalom rendjére és biztonságára állandó és súlyos veszélyt jelent, s így az engedélyhez kötött járművezetésre alkalmatlan. A törvényi rendelkezések értelmében tehát a járművezetéstől véglegesen el kell tiltani. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértést megállapította, a megtámadott határozatokat említett részeikben hatályon kívül helyezte, a szabadságvesztés tartamát 6 hónapban állapította meg, és a terheltet a járművezetéstől végleges hatállyal eltiltotta. (B. törv. 1. 709/1981. sz.) (79/1982.) 8666. I. Nem súlyosító körülmény az, hogy a terhelt az ölési cselekményt egyenes szándékkal követte el. II. Ha a szabadságvesztésre ítélt fiatalkorú a büntetés végrehajtása alatt tölti be a 21. életévét: a büntetésvégrehajtási bírónak kell rendelkeznie arról, hogy a szabadságvesztést a továbbiakban melyik büntetésvégrehajtási fokozatban kell végrehajtani. A megyei bíróság az I. r. és a fk. II. r. vádlottat társtettesként, aljas indokból és különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében mondta ki bűnösnek, ezért a fiatalkorú II. r. vádlottat 8 évi — a fiatalkorúak börtönében letöltendő — szabadságvesztésre és a közügyektől 5 évi eltiltásra ítélte. Rendelkezett arról is, hogy a II. r. vádlott a 21. életévének betöltését követően fegyházban köteles a büntetést tölteni. Az ítéleti tényállás lényege a következő. Az I. r. terhelt elhatározta, hogy a 11 éves sértettet — vérbosszú alapján — megöli. Ezt közölte a fk. II. r. terhelttel, aki a folyosón elkapta a sértett torkát és fojtogatni kezdte. Ezután a két vádlott a ház különböző helyiségeiben felváltva fojtogatta a síró, tiltakozó gyermeket, végül a fia172