Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

sában említi a személyiségzavart, ez azonban semmiképpen sem jelenti azt, hogy az elkövető pszichopátiája önmagában, feltétlenül, minden esetben a beszámítási képességet kizáró, illetőleg azt korlátozó tényező lenne. Csupán akkor jelentkezik a személyiségzavar a beszámítási képességre kiható tényezőként, ha a pszichopátia talaján elmebetegség, gyengeelméjűség vagy tudatzavar alakult ki. Még ezekben az esetekben sem szükségszerűen indokolt a Btk 87. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazása, hanem mindig a cselekmény tárgyi súlya, a társadalomra veszélyesség foka, a bűnösség mértéke és az egyéb enyhítő és súlyosító körülmények tükrében kell vizsgálni, hogy az elkövető rendellenes személyiségszerkezete a büntetés kiszabása során értékelhető-e egyáltalán és ha igen, milyen fokban. Az a körülmény, hogy a pszichopátia kriminogén ok, semmiképpen sem jelenti azt, hogy a büntetés kiszabásánál szükségszerű enyhítő körülmény. Ettől eltérő felfogás ellenkeznék az elmeorvostudomány álláspontjával és jogpolitikailag is káros eredményeket okozna, mivel a bűnelkövetőknek olyan kategóriájával szemben vezetne indokolatlanul enyhe büntetés kiszabására, ahol erre ténylegesen indok nincs. Enyhítő körülmény lehet, ha az elkövető pszichopátiája súlyos fokú pathológiás vonásokat mutat, amely azonban a terhelt beszámítási képességét nem érinti; egyébként azonban a kriminológiailag és jogilag helyes szemlélet szerint a pszichopátiás állapot a büntetés kiszabásánál általában mint enyhítő körülmény sem vehető figyelembe. A Btk 24. §-ának (2) bekezdése értelmében olyan esetekben, amikor az elmeműködés kóros állapota az elkövetőt csupán korlátozza a cselekmény következményének felismerésében vagy abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék, a büntetés korlátlan enyhítése csupán lehetőség. A Btk 87. §-ának (1) bekezdése értelmében a büntetés enyhítésének a feltétele az, hogy a Btk Különös Részében foglalt büntetési tétel keretén belül a főbüntetés nem szabható ki, mert az túl szigorú lenne. Ez a feltétel vonatkozik a büntetés korlátlan enyhítésének a Btk 87. §-a (4) bekezdésében foglalt esetére is. Ezért mindazokban az esetekben, amikor az elkövető pszichopátiájának a beszámítási képesség korlátozására kihatása van, a bíróságnak a cselekmény jellege, tárgyi súlya, az elkövetés körülményei, a társadalomra veszélyesség mértéke, a bűnösség formája és foka, valamint az elkövető személyiségének értékelése, végül a bűnösségi körülmények összevetése alapján kell állást foglalnia abban, hogy a Btk Különös Részében foglalt büntetési keretben avagy a Btk 87. §-a (2), illetőleg (4) bekezdése felhívásával kiszabott büntetés alkalmas-e a Btk 37. §-ában meghatározott büntetési cél eléréséhez. Az adott esetben a terhelt pszichopátiás személyiségszerkezete és a beszámítási képességét korlátozó tudatszűkült állapota nem szolgálhat alapul a büntetés korlátlan enyhítésére. A terhelt két személyt — közöttük a 16 éves leányt — azok életének kioltására irányuló szándékkal, a nyílt utcán, különösen veszélyes eszköz felhasználásával támadott meg. Nyomban a cselekmény elkövetése után a terhelt amiatt sajnálkozott, hogy F. A. nem halt meg, egyben ígéretet tett arra, hogy a jövőben megöli őket. Mindez a kiemelkedő társadalomra veszélyességű cselekményt megvalósító terhelt ölésre irányuló egyenes szándékának intenzitására és ezáltal a bűnösség magas fokára utal. Ez már önmagá169