Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

orvosi vizsgálaton volt, majd fél dl pálinkát fogyasztott és mielőtt a lakásról elindult volna, egy kést vett magához, ezután pedig a tejivóba ment, melynek kirakatán keresztül rálátása volt a bírósági épületre. Az ügyészségről F. A. 16 éves lányával távozott és az épület kapujában megállt, hogy elbúcsúzzék a volt felesége által kézen vezetett ikergyermekektől. Miután a gyermekeket megcsókolta, F. A. a vasútállomás irányába eltávozott. Ezt követően a 16 éves leány — aki szülei házasságának megromlása miatt az édesanyját okolta — olyan kijelentést tett édesanyjához intézve, hogy az ikrek nála úgysem lesznek boldogok, majd pedig két kezét felemelve mellmagasságban, meglökte édesanyját, aki egyensúlyát veszítve a kapunál levő lépcsőre leült. Ezután a leány édesapja után indult, aki ekkor már a helyszínről kb. 10—15 méterre eltávozott. A terhelt a tej ivó kirakatán keresztül látta, hogy élettársa egyensúlyát elvesztve a lépcsőre ült és ekkor futva a helyszínre indult, miközben zsebéből kivette a konyhakést, majd a 16 éves leány és annak apja, F. A. után futott. A leány figyelmeztette édesapját, aki erre megfordult és látta, amint a terhelt felülről lefelé irányuló mozdulattal leányának mellkasa felé szúrt. Ekkor F. A. sértett elrántotta leányát, a terheltet pedig a lábával ellökte, mire mindketten a földre kerültek. Miután a földről felálltak, a terhelt ismételten a leány mellkasa irányába szúrt a késsel, de F. A.-nak most is sikerült a leányát elrántania a szúrás elől és a terheltet ellökni. Újból a földre került mind F. A., mind pedig a terhelt. A földről hamarabb kelt fel a terhelt, aki a még támaszkodó testhelyzetben levő F. A. feje felé szúrt. A kés pengéje olyan erővel ütközött a koponyacsontba, hogy a kés hegye is letörött, s azt csak utóbb, műtéti úton tudták onnan eltávolítani. F. A.-nak a bal homlokcsonton bekövetkezett sérülése nem járt közvetlen életveszéllyel, az agyállomány nem sérült, így a sérülés tényleges gyógytartama 3 hétre volt tehető. A terhelt a cselekményt félelemérzés által motivált kóros tudatszűkült állapotban követte el, ezért a cselekmény következményeinek felismerésében és akaratának megfelelő magatartásában súlyos fokban korlátozva volt. A Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta annyiban, hogy a szabadságvesztést 2 évi és 6 hónapi tartamra, a közügyektől eltiltást pedig 2 évre mérsékelte. A Legfelsőbb Bíróság ítélete ellen, a terhelt terhére, a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezés miatt emelt törvényességi óvás alapos. Téves a Legfelsőbb Bíróság ítéletében foglalt az a megállapítás, mely szerint a terheltnek objektív alapja volt arra, hogy élettársával szembeni támadó fellépéstől tartson. Az adott esetben F. A. részéről semmiféle durva kijelentés nem hangzott el, tettlegesség nem történt, az ügyészi intézkedés is sikeres volt, mert az ikergyermekek az édesanyjukhoz kerültek. Mindezekről a tejivóban figyelő terhelt is meggyőződhetett és amikor mégis a két sértett élete ellen irányuló egyenes szándékkal lépett fel, őt nem az élettársa iránti féltés, hanem a sértettek iránt érzett gyűlöletből fakadó megtorlási vágy vezette. A Legfelsőbb Bíróság a büntetés kiszabása körében további enyhítő körülményként értékelte, hogy a cselekmény a kísérleti szakban maradt, továbbá hogy a terhelt három kiskorú gyermek eltartásához is hozzájárult: fokozott súllyal vette figyelembe a cselekmény elkövetésének méltányolható motívumát, nevezetesen, hogy a terhelt durván megtámadott élettársát féltve — annak védelmében — lépett fel és objektív alapja is volt arra, 167