Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

A Btk 214. §-ában foglaltak szerint a szóban levő vétséget a kiutasított külföldi követi el, ha engedély nélkül tartózkodik az ország területén. Elköveti tehát a bűncselekményt az a nem magyar állampolgár, aki a Btk 61. §-a szerinti mellékbüntetésként kiszabott kiutasítást figyelmen kívül hagyva tartózkodik Magyarországon. A Btk 214. §-ához fűzött miniszteri indokolás szerint a vétség elkövetője lehet az is, akitől államigazgatási úton [pl. a 24/1966. (IX. 25.) Korm. számú r. 7. §-a alapján] vonták meg a tartózkodási engedélyt. / Az említett 24/1966. (IX. 25.) Korm. számú rendelet azonban különbséget tesz a tartózkodási engedély megvonása [7. § (2) és (3) bekezdés] és a kiutasítás [7. § (4) bekezdés] között, s azt írja elő, hogy aki nem tesz eleget a tartózkodási engedély megvonásáról szóló határozatban foglaltaknak, ki lehet utasítani. Ebből pedig az következik, hogy a tartózkodási engedély megvonása nem azonos az államigazgatási úton történő kiutasítással, hanem olyan államigazgatási intézkedés, melynek nem teljesítése ugyancsak államigazgatási szankciót, a kiutasítást vonhatja maga után. Mindezeket egybevetve a törvény és az ahhoz fűzött miniszteri indokolás szövegével: a Btk 214. §-ának helyes értelmezése szerint a jogellenes belföldi tartózkodás vétségét kizárólag (akár államigazgatási úton is) kiutasított külföldi állampolgár követheti el. A tartózkodási engedély megvonását kimondó határozatot nem teljesítő külföldi állampolgárral szemben viszont kizárólag államigazgatási szankciónak (kiutasítás) van helye. Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét helyben hagyta. (Legf. Bír. Bf. III. 279/1980. sz.) (322/1980.) 8663. í. Ha az elkövető személyiségzavarának a beszámítási képességre kihatása van, a cselekmény tárgyi súlya, a társadalomra veszélyesség foka, a bűnösség mértéke és a súlyosító és enyhítő körülmények tükrében kell állást foglalni abban a kérdésben, hogy a törvényi büntetés keretben az enyhítő rendelkezés vagy a korlátlan enyhítés alkalmazásával kiszabott büntetés alkalmas-e a büntetés céljának elérésére. II. Több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérlete esetén az ún. kétszeres enyhítés alkalmazásának lehet helye, ha mindkét sértett esetében távoli kísérlet állapítható meg. A megyei bíróság a terhelt bűnösségét több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérletében állapította meg és ezért — börtönben végrehajtandó — 6 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő. A terhelt 1979 júliusa óta közös háztartásban él F. A.-néval, akinek a házasságát a bíróság 1978-ban felbontotta és gyermekei közül kettőt — az 1964-ben született és az 1966-ban született leányt — F. A. sértettnél, míg a három kisebb gyermeket — közöttük az 1971-ben született ikergyermekeket — F. A.-nénál helyezte el. Karácsonykor az ikergyermekek apjuknál, F. A. sértettnél voltak látogatóban, és mivel nem tértek vissza, F. A.-né intézkedés végett az ügyészséghez fordult. Az eljáró ügyész beidézte F. A.-nét, továbbá F. A.-t azzal, hogy az utóbbi hozza magával az ikergyermekeket. Az ügyészségen az eljáró ügyész felhívására F. A. beleegyezett, hogy az ikergyermekek visszakerüljenek édesanyjukhoz. Ezen a napon a terhelt betegállományban volt, a kora reggeli órákban 166