Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

helyein kézzel ütlegelte a gyermeket, aki a bántalmazás következtében 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. A veszekedésre a szobában alvó másik két gyermek is felébredt, ezért a terhelt az 5 éves és a 2 éves gyermekét is megverte. Ezek után a terhelt gyermekét olyan erővel dobta le a heverőre, hogy annak szemhéja felrepedt és 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. A terhelt néhány nappal később éjjel az apját, az anyját és feleségét a gyermekek előtt megöléssel fenyegette. A család félelmében az ablakon keresztül menekült ki a lakásból és az éjszakát az udvaron töltötték. Az igazságügyi pszichológus-szakértő véleménye szerint a terhelt által tanúsított magatartás a legidősebb iskoláskorú gyermeke értelmi fejlődését károsan befolyásolta, idegrendszere fejlődésében a sérülés jelei már megmutatkoznak és ha az ártó hatás nem szűnik meg, a személyiségfejlődés zavarához vezethet. A terhelt az előzőekben megállapított magatartásával három kiskorú gyermeke testi, értelmi és erkölcsi fejlődését súlyosan veszélyeztette. A büntető eljárás megindítása után a városi tanács egészségügyi osztálya határozatával elrendelte a terhelt kötelező gondozását és gyógykezelését. A járásbíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. 1. A megállapított tényállásból és az iratokból is kitűnően a terhelt bűncselekményei alkoholista életmódjával függtek össze, ezért — a Btk 75. íjában foglaltakra tekintettel — a terhelt kényszergyógyításának elrendelése is indokolt lett volna. A járásbíróság ennek ellenére nem szerezte be a 12/1979. (VII. 17.) IM sz. rendelettel kiegészített 9/1965. (VIII. 23.) IM sz. rendelet 43/A. §-a szerinti igazságügyi elmeorvosszakértői véleményt arra nézve, hogy a terhelt alkoholista-e, kényszergyógyítása szükséges-e, így e tekintetben a tényállás felderítetlen. A kényszergyógyítás elrendelésének mellőzésére csupán abból az okból nem kerülhet sor, hogy az államigazgatási hatóság a terhelt kötelező gondozását és gyógykezelését már elrendelte. Ezt a gyógykezelést ugyanis meg sem kezdték és a szabadságvesztés végrehajtása alatt nem is foganatosítható. 2. Tévedett a járásbíróság akkor is, amikor a terhelt cselekményeit a kiskorú veszélyeztetésének bűntettét tekintve csupán egy rendbelinek minősítette, annak ellenére, hogy a terhelt magatartásával három kiskorú gyermeke testi, értelmi és erkölcsi fejlődését veszélyeztette súlyosan. A Btk hatálybalépését megelőző bírói gyakorlat a kiskorú veszélyeztetésének megfelelő ifjúság elleni bűncselekmény esetében azt az álláspontot foglalta el, hogy az nem személy elleni bűncselekmény, jogi tárgya az ifjúság testi, szellemi és erkölcsi fejlődése; nincs helye ezért bűnhalmazat megállapításának, ha az elkövető több nevelése alatt álló kiskorú gyermeke sérelmére követte el a cselekményt. A Btk-nak a korábbi törvényi rendezéstől eltérő halmazati szabályaira, valamint a bűncselekmény megnevezésbeli különbözőségére, amely a tartalmi megítélésben jelentkező eltérésre is utal, a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint annyi rendbeli bűncselekményben kell a bűnösséget megállapítani, ahány kiskorú sérelmére követték el a cselekményt. A bűncselekmény eredménye ugyanis — mint ahogyan erre a Btk 195. §-ához fűzött indokolás is utal — a kiskorú testi, értelmi vagy erkölcsi fejlődésének a veszélyeztetése. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az 1961. évi V. törvény 274. §-ában 146