Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

büntetést a zár alá vett meghatározott vagyontárgyakra kell foganatosítani. A védelem kérelme arra irányult, hogy a Legfelsőbb Bíróság a vagyonelkobzást inkább a zár alá vett házingatlan 2/6 részére rendelje el, mivel a büntető eljárás során lefoglalt közei 600 000 forint értékű ingóság a terhelt és férje házastársi vagyonközösségéhez tartozik. A terhelt férje a büntető eljárás során meghalt, ennek folytán a közös gyermekük — mint törvényes örökös — az ingóságok 1/2 részének tulajdonosa lett. A Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak a védelemnek az ingatlan meghatározott tulajdoni hányadára elrendelendő vagyonelkobzás kimondására irányuló kérelmét. Az ingatlan meghatározott tulajdoni hányada a vagyonelkobzás vonatkozásában „meghatározott vagyontárgy"-nak tekintendő ugyan, a vagyonelkobzásnak erre nézve történő kimondása azonban általában akkor célszerű, ha az elkövetőnek nincs olyan vagyona, amelynek az elvonása célszerűbben megvalósítható. Minthogy a vagyonelkobzással az elkobzott vagyon az állam tulajdonába kerül, a mellékbüntetés kiszabása során lehetőleg el kell kerülni azt, hogy a magánszemély és az állam között tulajdonközösség létesüljön. Az adott esetben a terhelt jelentős mennyiségű és értékű ingósággal rendelkezett, és így lehetőség volt arra, hogy meghatározott ingóságokra vonatkozóan történjék a vagyonelkobzás kiszabása. II. A védelemnek nem helytállóak azok az érvei, amelyek a házastársi vagyonközösségből folyó végrehajtási nehézségekkel kapcsolatosak. A Vht (1979. évi 18. sz. tvr.) 82. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha a házastársi vagyonközösséghez tartozó vagyontárgyat olyan tartozásért foglaltak le, amely kizárólag az egyik házastársat terheli, a másik házastárs igényperrel kérheti a vagyontárgy foglalás alóli feloldását, a vagyonközösségből őt illető eszmei hányad (1974. évi I. tv. — Csjt — 27. §) értékéig. Minthogy a terhelt házastársa, illetve ennek örököse nem felel a kizárólag a terheltet terhelő vagyonelkobzásért, a terhelt és házastársának gyermeke, mint az utóbbinak a Ptk 607. §-ának (1) bekezdése szerinti örököse, a fentiek értelmében pert indíthat, ha a foglalás, illetve a vagyonelkobzás az ő közös vagyoni illetőségét sérti. A Vht 82. §-ának (4) bekezdése szerint ugyanis a 82. § rendelkezéseit nemcsak a házastársi vagyonközösséghez tartozó", hanem az egyéb közös tulajdonban álló vagyontárgyakkal kapcsolatban is megfelelően alkalmazni kell. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság — a törvénysértés megállapítása mellett — az első fokú ítéletnek a vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte és a Btk 63. §-ának (1) bekezdése alapján a terheltnek a rendelkező részben felsorolt és meghatározott 200 021 forint értékű vagyontárgyaira mondotta ki a mellékbüntetést. (B. törv. I. 77/1981. sz.) (73/1982.) 8601. III. Ha a bíróság a vagyonelkobzást a házastársi vagyonközösséghez tartozó vagyontárgyra nézve mondja ki, a másik házastárs igényelheti, hogy a még fennálló közös vagyonból az őt illető rész erejéig különvagyona javára részesülhessen. (214/1981.) Részletesen: Btk 19—21. §-nál. 122