Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

zár alá vétel kimondására vonatkozó rendelkezések miatt emelt törvényességi óvás az alábbiak szerint alapos. 1, Az első fokon eljárt megyei bíróság a terhelt egész vagyonának elkobzására vonatkozó rendelkezését a Btk 62. §-a (1) bekezdésének a) pontjára, illetőleg a 63. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezésre alapította azzal az indokolással, hogy a terheltnek megfelelő vagyona van, a bűncselekményt haszonszerzés céljából követte el, így az említett mellékbüntetés kiszabása kötelező. A Legfelsőbb Bíróság ítéletében kifejtett álláspont szerint tévedett a megyei bíróság, amikor a terhelttel szemben vagyonelkobzást is alkalmazott. A terhelt mind a házasingatlant, mind pedig az egyéb vagyontárgyakat abból a pénzből vásárolta, amelyet a vállalattól eltulajdonított, a sértettől eltulajdonított pénzből vásárolt vagyont pedig a vagyonelkobzás mellékbüntetés alkalmazása szempontjából nem lehet „megfelelő vagyon"-nak tekinteni. Ellenkező álláspont azt eredményezné, hogy a bíróság a vagyonelkobzással a sértettnek okozott kár megtérülésének kielégítése alapját vonná el. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja téves. A Btk 62. §-a szerint a vagyonelkobzás alkalmazásának általános feltétele, hogy az elkövetőnek megfelelő vagyona legyen. A vagyonelkobzás szempontjából azt kell a „megfelelő vagyon" fogalmán érteni, amelynek elkobzása a terhelt, illetőleg tartásra jogosult hozzátartozói létfenntartását nem veszélyezteti, s ez általában a bírósági végrehajtás alól nem mentes vagyonnal azonos. Kétségtelen, hogy a Polgári Törvénykönyv értelmében tulajdont csak érvényes jogcímen lehet szerezni, ennélfogva azon a vagyontárgyon vagy készpénzen, amelyhez az elkövető eltulajdonítás útján jutott, nem szerezhet tulajdont, s így ez nem lehet alapja a vagyonelkobzás kiszabásának. így nem vonható a vagyonelkobzás körébe a jelen büntető eljárás során a terhelttől lefoglalt 121 100 forint készpénz sem, amelyet — mint az eltulajdonított pénzösszeg egy részét — a terhelt a lopást követően elásott. Más a helyzet, ha az elkövető a lopásból származó készpénzen ingatlant vagy ingó dolgot vásárolt. A polgári jog rendelkezéseiből következően [Ptk 117—119. §-ai] a tolvaj az ilyen dolgokon tulajdont szerez, következésképpen ez a vagyonelkobzás szempontjából a „megfelelő vagyon" fogalma alá tartozik. A Btk 1. §-ában írt rendelkezés szerint a büntető törvény célja a társadalomra veszélyes cselekményekkel szembeni védelem és a szocialista társadalmi együttélési szabályok megtartására, valamint a törvények tiszteletére való nevelés. Ebből is következően tehát a büntető eljárás esetében a büntetőjogi felelősségre vonásra irányuló rendelkezéseket kell szem előtt tartani, így a büntetés kiszabása körében a Btk 37. §-ában megjelölt cél elérése az elsődleges. A Legfelsőbb Bíróság ítéletében kifejtett az az álláspont, amely szerint a vagyonelkobzás alkalmazása során a magánfél kártérítési igénye annyira meghatározó jelentőségű, hogy kielégítése megelőzi a vagyonelkobzás mellékbüntetésként! alkalmazását, ellentétben áll az előzőekben írt követelménnyel és azt eredményezné, hogy a magánfélként fellépő sértett kártérítési igényének érvényesítése határozná meg a vagyonelkobzás alkalmazhatóságát. Márpedig az említett mellékbüntetés kiszabhatósága semmiképpen sem lehet a kártérítési igény függvénye. 2. Az első fokon eljárt megyei bíróság az Állami Biztosító megyei igaz119