Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

gatósága és az ügyész által is érvényesített polgári jogi igény keretében 486 719 forint; míg a vállalat javára érvényesített igény keretében a terheltet 5317 forint összegű kártérítésre és ennek az összegnek 5%-OS kamata megfizetésére kötelezte. A Legfelsőbb Bíróság helyesen mutatott rá a határozatában arra, hogy a Be 55. §-ának (1) bekezdése értelmében a büntető eljárásban csak a sértett — illetőleg a (2) bekezdés és a (4) bekezdés értelmében az ügyész — érvényesítheti a sértettnek a bűncselekmény folytán keletkezett kártérítési igényét, de az ügyész is csak a sértettet megillető polgári jogi igényt érvényesítheti; az Állami Biztosító viszont ebben az ügyben nem sértett. A Ptk 558. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel kétségtelen, hogy amenynyiben a biztosító a kárt megtérítette, a biztosítási szerződés alapján őt illetik meg azok a jogok, amelyek a biztosítottat illették meg a kárért felelős személlyel szemben. Az Állami Biztosító ezeket a jogokat azonban csak a büntető eljárás keretén kívül, külön polgári perben érvényesítheti. Téves viszont a Legfelsőbb Bíróságnak az a rendelkezése, amellyel az Állami Biztosító javára érvényesített polgári jogi igényt a Be 265. §-ának (1) bekezdése alapján egyéb törvényes útra utasította. Az előterjesztett polgári jogi igény érvényesítésének egyéb törvényes útra utasítására nézve az első fokú eljárásra vonatkozóan a Be 215. §-ának (1) bekezdése, a másodfokú eljárásra pedig a Be 265. §-ának (1) bekezdése tartalmaz rendelkezéseket. Mindkét törvényhely szerint akkor van helye az előterjesztett igény egyéb törvényes útra utasításának, ha ez az eljárás befejezését jelentékenyen késleltetné. Az adott esetben ilyen rendelkezésnek csak a vállalat javára érvényesített 5317 forint kártérítés tekintetében volt helye, mivel az eljárás adataiból nem tűnt ki pontosan, hogy ez az összeg milyen kárt foglalt magában, illetőleg milyen helyreállítási költségeket tartalmaz. Minthogy ennek tisztázása a büntető eljárást indokolatlanul késleltette volna, helyes volt a Legfelsőbb Bíróság részéről e tekintetben az egyéb törvényes útra utasító rendelkezés. A büntető eljárás során az Állami Biztosító megyei igazgatósága — illetőleg javára az ügyész — polgári jogi igényként nem érvényesíthette a terhelttel szemben azt az összeget, amelyet biztosítási szerződés alapján a sértett vállalat részére megfizetett, tehát az ügyben az Állami Biztosító magánfélként nem léphetett fel. Törvényt sértett tehát a Legfelsőbb Bíróság, amikor az Állami Biztosító megyei igazgatósága, illetőleg az ügyész által előterjesztett 846 719 forint kártérítésre vonatkozó igényt nem utasította el, hanem azt egyéb törvényes útra utasította. 3. Az Elnökségi Tanács a törvényességi óvással támadott határozatnak a zár alá vételt kimondó rendelkezését elsősorban azért nem érintette, mivel a Be 106. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján a zár alá vétel elrendelését — illetve fenntartását — a jelen büntető eljárás folyamán elsődlegesen a vagyonelkobzás biztosítása tette, illetőleg teszi szükségessé. Nem helytálló a törvényességi óvás abban a részben, hogy a zár alá vétellel kapcsolatos rendelkezés azért is törvénysértő, mert a Be 106. §-ának (2) bekezdése szerint a magánfél által érvényesített polgári jogi igény biztosítására zár alá vételnek hivatalból nem, hanem csak a magánfél indítványára van helye, ilyen indítvány pedig az eljárás során nem történt. Az adott 120