Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

hajtásának a felfüggesztését, a vádlott eddigi kifogástalan életvitele folytán ugyanis remélhető, hogy a büntetés célja a szabadságvesztés végrehajtása nélkül is elérhető. Annak ellenére, hogy a vádlott bűnösségét nem közlekedési bűncselekményben állapította meg a bíróság, törvényes a járművezetéstől eltiltás kiszabása is. A korábbi rendelkezéstől eltérően a Btk 58. §-a szerint nem csupán meghatározott bűncselekmények elkövetése esetén, a törvény Különös Részében megjelölt esetekben van helye az említett mellékbüntetés alkalmazásának, hanem mindazokban az esetekben, amikor a bűncselekmény elkövetése az engedélyhez kötött járművezetés szabályainak megszegésével áll összefüggésben, avagy az elkövető a bűncselekmény elkövetéséhez járművet használ. Az adott esetben a vádlott az általa okozott baleset sérültjét a járművezetés szabályainak megszegésével hagyta cserben. A KRESZ 58. §-ának (1) bekezdése előírja ugyanis, hogy a balesettel érintett jármű vezetője köteles a járművel azonnal megállni, a baleset folytán megsérült vagy veszélybe került személy részére segítséget nyújtani és esetleges további balesetek elkerülése érdekében minden tőle telhetőt megtenni, a Btk 190. §-a pedig ezzel összhangban, cserbenhagyás vétsége miatt rendeli büntetni a közlekedési balesettel érintett jármű vezetőjét, aki a helyszínen nem áll meg, illetve onnan eltávozik, mielőtt meggyőződne arról, hogy valaki megsérült-e, avagy az életét vagy testi épségét közvetlenül fenyegető veszély miatt segítségnyújtásra szorul-e, feltéve hogy a magatartásával súlyosabb bűncselekményt nem valósít meg. A vádlott megszegte tehát a KRESZ említett rendelkezését, amikor a baleset helyszínén nem állt meg, holott az elütés körülményei egyértelműen arra utaltak, hogy a kerékpáros sérüléseket szenvedett. Ezzel bűncselekményt is megvalósított, nevezetesen a segítségnyújtás elmulasztásának a veszélyhelyzet előidézése által elkövetett bűntettét, függetlenül attól, hogy a 8 napot meg nem haladó gyógytartamú közlekedési baleset okozása csupán szabálysértés. Téves az az álláspont, mely szerint a vádlott cselekménye a Btk 190. §-a szerinti cserbenhagyást valósítja meg. A törvényi tényállásból nyilvánvaló, hogy ez a Btk XIII. fejezetében felvett közlekedési bűncselekmény csak akkor állapítható meg, ha súlyosabb bűncselekmény nem jött létre. Minthogy azonban a vádlott a közlekedési szabályszegéssel összefüggésben álló magatartásával a terheltnek 8 napon belül gyógyuló sérülést okozott és a tőle elvárható segítségnyújtást szándékosan elmulasztotta: a már említett súlyosabb minősítés alá eső segítségnyújtás elmulasztása megállapításának van helye. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a katonai bíróság ítéletét helyben hagyta. (Legf. Bír. Katf. III. 80/1980. sz.) (272/1980.) 8576. A járművezetéstől eltiltás alkalmazása nem indokolt, ha a baleset nem elsősorban a járművezetésben való járatlansággal vagy a kötelező figyelem súlyos elhanyagolásával, hanem döntő módon a sértett közrehatásával okozati összefüggésben következett be. A járásbíróság a terheltet súlyos egészségromlást okozó, gondatlanságból elkövetett közlekedési vétség miatt pénzbüntetésre ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő. A büntetlen előéletű terhelt 1976 óta rendelkezik járművezetői jogosítvánnyal. A baleset időpontjáig mintegy 40 000 km-t vezetett. A vádbeli 107