Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978. január - 1982. december (Budapest, 1984)

tálában „a közúti járművek vezetésétől" kell eltiltani. Az eltiltás érvényességi köre azonban nemcsak az 1/1976. (I. 10.) BM rendelet 4. §-ában felsorolt járműkategóriákra korlátozható. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a bűnösség csekélyebb fokát jelző és tárgyilag csekélyebb súlyú közlekedési bűncselekmények esetén a járművezetéstől eltiltás érvényesülési köre „a segédmotoros kerékpár vezetéstől eltiltás"-ra korlátozható. A Btk 58. §-ának (2) bekezdése szerint a járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés meghatározott fajtájú járműre is vonatkozhat. Bár az ezen törvényhely miniszteri indokolása csak az imént említett rendelet 4. §-ában felsorolt járműkategóriák szerinti differenciálásra utal, a törvény szövegében szereplő járműfajta fogalma felöleli a rendelet szerinti járműkategóriák körébe egyenként is tartozó, de kétségtelenül járműfajtának tekinthető — segédmotoros kerékpárt is. Mindebből következően tehát a járművezetéstől eltiltás valamely járműfajtára való korlátozása nem csupán a KRESZ-ben szabályozott járműkategóriákra vonatkozhat. Ilyen jogértelmezés mellett van lehetőség a viszonylag kisebb súlyú bűncselekmények esetén egyéniesítettebb és a mellékbüntetés célját is megfelelően szolgáló egy járműfajtára — az adott esetben a segédmotoros kerékpár vezetésére — a vonatkozó eltiltás alkalmazására. A kifejtetteknek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértés megállapítása mellett a törvénysértő rendelkezést hatályon kívül helyezte és a terheltet a segédmotoros kerékpár vezetésétől tiltotta el. (B. törv. IV. 301/1982. sz.) (495/1982.) 8575. Járművezetéstől eltiltás alkalmazásának lehet helye azzal szemben is, aki a cserbenhagyás (Btk 190. §) törvényi tényállását megvalósító magatartással követi el a segítségnyújtás elmulasztását. A katonai bíróság a vádlottat segítségnyújtás elmulasztásának a veszélyhelyzet előidézése által elkövetett bűntette miatt — végrehajtásában felfüggesztett — szabadságvesztésre, valamint 1 évre a járművezetéstől eltiltásra ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő. A vádlott a vádbeli napon a késő esti órákban a tulajdonában levő személygépkocsival mintegy 30—40 km/óra sebességgel, tompított fényszóróvilágítás mellett közlekedett a város belterületén. Figyelmetlensége folytán későn vette észre a vele azonos irányban, az úttest jobb szélén kerékpáron haladó sértettet, ezért a személygépkocsi jobb oldali első részével fellökte. A sértett a földre esett és 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. A vádlott észlelte ugyan a balesetet, de a helyszínen nem állt meg, hanem elhajtott anélkül, hogy a sértett állapotáról meggyőződött volna. A katonai bíróság által megállapított tényállás megalapozott, a bűnösség megállapítása törvényes, és helyesen minősítette a bíróság a vádlott cselekményét a Btk 172. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdésének I. tétele szerint minősülő bűntettnek. A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az alkalmazott főbüntetéssel is. A vádlott mint a bűnüldözésre hivatott hatóság tagja követte el a testi épséget veszélyeztető bűncselekményt, és erkölcsileg is elítélendő magatartása feltétlenül indokolja a szabadságvesztés kiszabását. Kifogástalan előéletére figyelemmel azonban helyesnek látta a kiszabott szabadságvesztés végre106