Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

A fenti határozatok ellen a szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének a mellőzése miatt emelt törvényességi óvás alapos. A bűnösségi körülmények értékelése során az eljárt bíróságok helyesen értékelték súlyosítóként a vagyon elleni bűntettnek a társadalmi tulajdon sérelmére való megvalósítását és a folytatólagosságot. Tévedtek ellenben, amikor a terhelt beismerésének enyhítő körülménykénti értékelését arra hivatkozással mellőzték, hogy az nem volt feltáró jellegű. Az eljárás adataiból kitűnően a terhelt a sikkasztás tényét, tehát a konkrét ügy lényegét már a nyomozati eljárás során is őszintén feltárta. Ennélfogva pedig önmagában az a körülmény, hogy az okirathamisítás tényét vitatta, nem teszi mellőzhetővé az ügy lényegére vonatkozó feltáró jellegű beismerésnek enyhítőkénti értékelését. A terheltnek három kiskorú gyermeke van, a kár egy részét megtérítette. A jogpolitikai elveket figyelmen kívül hagyva jártak el a bíróságok, amikor az eddigiekben a törvénnyel összeütközésbe nem került terhelttel szemben végrehajtásra kerülő szabadságvesztést szabtak ki. A cselekmény tárgyi súlya és a terhelt személyében rejlő társadalomra veszélyesség foka nem olyan jelentős; az eddigi becsületes életviteléből, beismeréséből és az okozott kár részbeni megtérítéséből arra kell következtetni, hogy a büntetés célja végrehajtás alá nem kerülő szabadságvesztéssel is elérhető. Törvényt sértettek tehát az eljárt bíróságok, amikor a büntetés végrehajtásának felfüggesztését mellőzték. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértés megállapítása mellett a terhelttel szemben helyes tartamban kiszabott szabadságvesztés végrehajtását a Btk. 70. J-ának (1) bekezdése alapján, a (3) bekezdésére is figyelemmel, 3 évi próbaidőre felfüggesztette. (Legf. Bír. B. törv. IV. 1106/1976. sz.) (49/1977.) 7923. A bűnösségre is kiterjedő következetes beismerő vallomás enyhítő, a cselekmény végrehajtásában tanúsított kitartó magatartás viszont súlyosító körülmény. A megyei bíróság a vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettének kísérletében s ezért fegyházban végrehajtandó 6 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre és a közügyektől 8 évi eltiltásra ítélte. Az első fokú bíróság ítéletének tényállása szerint a vádlott a 74 éves apjával — az ügy sértettjével — összeveszett, s ennek során, szeszes italtól befolyásolt állapotban a favágáshoz használt fejszével két esetben közepes erővel a vele szemben álló sértett fejére sújtott. A sértett eszméletét elveszítve a földre zuhant, a vádlott pedig a konyhába vitte a fejszét. Nem sokkal ezután a vádlott újból megragadta az eszközt s azzal a súlyosan sérült apja fejére ismételten ráütött. A balta élével leadott három ütés következményeként a koponyacsont két helyen eltörött és — anélkül, hogy az agyburok felrepedt volna — agyzúzódásos sérülés keletkezett, mely életveszéllyel járt. A halál kizárólag a sértett szervezeti adottságaiból adódó okok folytán nem következett be. A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezések elbírálása során megállapította, hogy az első fokú bíróság a törvénynek megfelelően minősítette a bűncselekményt, tévedett azonban a büntetés kiszabásánál. Az első fokú bíróság enyhítő körülményt nem vett figyelembe. A Legfelsőbb Bíróság észlelte, hogy a vádlott mind a nyomozás során, mind a tárgyaláson a bűnösségére is kiterjedő, feltáró jellegű beismerő vallomást tett, 88