Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

s ezért az ítéleti tényállás megállapítása is elsősorban a vádlott beismerő vallomásán alapult. Ilyen körülmények között a beismerésnek enyhítő hatást kell tulajdonítani. A vádlott tekintetében jelentkező súlyosító körülményeket helyesen állapította meg az első fokú bíróság, ezeknek azonban nem tulajdonított kellő jelentőséget. A vádlott az apja sérelmére elkövetett cselekményt több mozzanattal valósította meg, az első ütést követően kb. 10 perc elteltével újra rátámadt a fejszével az eszméletlenül földön fekvő és erősen vérző apjára, s a nagy veszélyességű eszköz élével ismételten fejbe sújtotta. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy az alkoholos befolyásoltság talaján kialakult és a sértett közrehatásának semmiképpen sem felróható indulatból elkövetett cselekményt megvalósító vádlott személyében és magatartásában oly fokú társadalomra veszélyesség rejlik, amellyel az első fokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés nem áll arányban. Ezért — egyetértve az ügyészi fellebbezés indokaival — az első fokú bíróság ítéletét a büntetés kiszabására vonatkozó részében a Be. 260. §-a alapján megváltoztatta és a vádlottra kiszabott szabadságvesztést 8 évben határozta meg, mely megfelelően szolgálja mind az általános visszatartás, mind pedig a társadalom védelmének érdekeit. (Legf. Bír. Bj. I.1009/1976. sz.) (50/1977.) 7924. A különösen kegyetlen módon elkövetett emberölés tettesének alkoholista életmódja akkor is súlyosító körülmény, ha a tettes és a sértett rendszeresen, mértéktelenül együtt alkoholizált. A megyei bíróság K. J.-né vádlott bűnösségét különösen kegyetlen módon elkövetett emberölés bűntettében állapította meg, ezért 10 évi — fegyházban végrehajtandó — szabadságvesztésre és a közügyektől 10 évi eltiltásra ítélte. A megállapított ítéleti tényállás szerint a vádlott 1949-ben kötött házasságot K. J. sértettel. 1963-ban örökbe fogadták a vádlott testvérének Katalin nevű gyermekét. Az italozó életmódot folytató vádlott és a sértett között napirenden voltak a veszekedések, sőt a vádlott kezdeményezése folytán gyakran került sor tettlegességre is. A vádbeli napon mindketten nagyobb mennyiségű szeszes italt fogyasztottak. Később nézeteltérésre került sor közöttük, mivel a sértett a konyhában levő ágyra akart lefeküdni. A veszekedés során a vádlott nevelt lányával előhozatta a nyújtófát, és azzal támadt a férjére, a további tettlegességet azonban K. Katalinnak sikerült megakadályoznia. Ezután a vádlott és a sértett kibékültek és a gyermeket a városba küldték borért. A gyermek távozása után a veszekedés kiújult, s ekkor a sértett támadt nyújtófával a vádlottra, aki azonban ezt hamarosan elvette tőle és azzal először álló helyzetben levő, majd a földre rogyó sértett testének különböző részeire legalább 40 nagy, illetve közepes erejű ütést mért, amelyekből 16 a sértett fejét érte. A bántalmazások következtében a sértettnél koponyacsonttörés, orrcsonttörés és bordatörés jött létre. A koponyacsonttöréshez agyi bevérzés társult és súlyos fokú zsírembólia alakult ki. Ennek folytán, bár a sértettet kórházba szállították, néhány órán belül meghalt. A Legfelsőbb Bíróság a perorvoslatok alapján felülbírálta az első fokú ítéletet. Arra a megállapításra jutott, hogy az ítéleti tényállás részben hiányos és ezért azt az alábbiak szerint helyesbítette, illetve pótolta. Az ítéleti tényállás nem tartalmaz megállapítást abban a vonatkozásban, 89