Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

kozott és szeszes italt fogyasztott. Éjfélkor kerékpárral indultak lakásukra és közben utolérték a szomszédos községből hazafelé tartó sértettet, aki a falu szélén barátait várta kerékpárral. A vádlottak minden indok nélkül belekötöttek az általuk korábban nem ismert személybe és őt tettleg bántalmazták. Ennek során az I. r. vádlott 2—3 esetben arculütötte, majd ugyanezt tette társa is, aki ezenkívül rá is taposott a sértett kerékpárjára. A sértett a bántalmazás következtében 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. Az I. r. honvéd vádlott büntetésének súlyosbítására irányuló ügyészi fellebbezéssel a Legfelsőbb Bíróság egyetértett. Az első fokú bíróság a szabadságvesztés mértékének meghatározásánál ugyanis nem vette kellően figyelembe az e vádlott személyében rejlő nagy fokú társadalomra veszélyességet, így elsősorban azt, hogy a terhére megállapított bűncselekményhez hasonló magatartás tanúsítására különösen hajlamos. Ez kitűnik abból is, hogy verekedés szabálysértése miatt már három alkalommal járt el vele szemben a rendőrhatóság és pénzbírsággal sújtották. Korábban magánvádas eljárás is folyt ellene, mégpedig azért, mert ugyancsak tettleg bántalmazott másokat. A vádlottnak a polgári életben tanúsított ez a magatartása vezetett arra is, hogy rendőri felügyelet alá helyezzék, amelynek szabályait nem tartotta meg és ezért két esetben is pénzbírsággal kellett sújtani. Ilyen előzményi adatokból, valamint a jelenleg terhére megállapított bűncselekmények alapján egyértelműen az a következtetés vonható le, hogy a társadalmi együttélési szabályokat sorozatosan semmibe veszi, gátlástalanul tanúsít garázda magatartást, indokolatlanul beleköt állampolgárokba és őket bántalmazza. A jelenleg elbírált bűncselekmény elkövetésénél is anélkül támadt útonálló jelleggel a sértettre, hogy az erre bármilyen okot is szolgáltatott volna. De levonható az a következtetés is, hogy a vádlottal szemben eddig alkalmazott eljárások, a figyelmeztető jellegű pénzbírságok nem érték el a kellő célt. Ilyen adatok mellett pedig a most már bűncselekményt megvalósító vádlottnál elsősorban a személyében rejlő veszélyesség — nem csupán a cselekményének konkrét súlya — teszi indokolttá a tartósabb, az első fokú ítéletben meghatározottnál lényegesen hosszabb tartamú büntetés kiszabását. Ennek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a vádlottra kiszabott szabadságvesztés mértékét a bűnösségi körülményekkel arányban egy évre felemelte, mert a büntetési célok elérését ez szolgálja. Érintetlenül hagyta azonban annak fegyelmező zászlóaljban történő végrehajtását, mert az a törvény rendelkezéseinek megfelel. (Legf. Bír. Katf. III. 471/1975. sz.) (431/ 1976.) 7920. Hivatalos személy ellen felfegyverkezve és garázdasággal összefüggően elkövetett erőszak megvalósítójával szemben a büntetési tétel minimumában kiszabott enyhe mérvű szabadságvesztés törvénysértő. A megyei bíróság a terheltet bűnösnek mondotta ki felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntettében. Ezért 2 évi szabadságvesztésre és a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte. A tényállás szerint a rendszeresen italozó életmódot folytató terhelt különböző bort és sört fogyasztott, ittas állapotban ment haza az esti órákban. Nekiesett az ajtónak, annak üvegét betörte. Felesége mindezt látva azt a 84