Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

megjegyzést tette, hogy „éjjel nem fognak aludni". A terhelt indulatos állapotba került, beütötte az ablakot, emiatt a felesége eltávozott a lakásból. A terhelt felesége után ment, akit V. Lászlóéktól hazahívott, az azonban nem mert hazamenni. A terhelt újból elment a feleségéért, magával vive négyágú vasvilláját. Ezzel beütötte V. László ablakát, majd hazament. K. István rendőr törzsőrmester a vádbeli időpontban mint körzeti megbízott szolgálatban volt. A terhelt testvérétől arról értesült, hogy a terhelt üldözi a családját, ezért arra kérte, hogy intézkedjék. Utóbb a nevezett ismét intézkedésre kérte a körzeti megbízottat. K. István az ismételt felhívásra két önkéntes rendőrrel együtt megjelent a terhelt lakásán, ahol az ajtón zörgettek. A terhelt a nyári konyhából kilépve vasvillával a kezében az egyenruhában levő rendőr törzsőrmesterhez ugrott és a vasvillát a mellének szegezte, közben olyan kijelentést tett, hogy „ki hívta ide a rendőröket" és durva szavakkal távozásra szólította fel őket. K. István — hogy a terhelt támadását elhárítsa — megfogta a vasvillát és azt elvette tőle. Eközben a terhelt a földre esett, majd felugrott és két kézzel elkapta K. István derekát. A két önkéntes rendőr segítségével sikerült csak a terheltet megbilincselni. Minthogy annak keze az ablakbetöréstől megsérült, a rendőrök az orvoshoz kísérték. Útközben a terhelt erőteljesen belerúgott K. István térdébe, aki a rúgás következtében 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. A terhelt az orvosnál tovább fenyegetőzött, itt is megöléssel fenyegette a törzsőrmestert. Másnap az egyik önkéntes rendőrrel szemben tett fenyegető kijelentést. A Legfelsőbb Bíróság a terhelt szabadságvesztését egy évre leszállította. Az Elnökségi Tanács a Legfelsőbb Bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvást alaposnak találta. A helyesen megállapított tényállás alapján a terhelt cselekményének felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntetteként való minősítése törvényes, de a cselekmény a Btk. 155. §-a (3) bekezdésének d) pontja szerint is minősül. A tényállásból ugyanis kitűnik, hogy a terhelt folyamatosan tanúsított garázda magatartást, családjának üldözése miatt értesítették a körzeti megbízottat és kérték intézkedését. Ittas állapotban hazatérve olyan magatartást tanúsított, hogy felesége okkal tehette azt a megjegyzést, hogy az éjjel nem fognak aludni. A terhelt betörte az ajtó üvegét, majd felesége kijelentése után az ablakot is. Ezt követően tovább folytatta ittas állapotban garázda magatartását és vasvillával beütötte V. László ablakát is. A körzeti megbízott rendőrtörzsőrmesterrel, valamint a vele levő önkéntes rendőrökkel szemben tanúsított magatartását is — a hivatalos személy elleni erőszak megvalósítása közben s azt követően is — garázdaság jellemezte. Mindezekre tekintettel az Elnökségi Tanács megállapította, hogy törvénysértéssel mellőzték az ügyben eljárt bíróságok a terhelt cselekményének garázdasággal összefüggően elkövetettként való minősítését. Az Elnökségi Tanács elvi éllel kíván rámutatni arra, hogy a közrend és közbiztonság érdekében jogszerűen eljáró rendőrök ellen intézett — s különösen felfegyverkezve elkövetett — támadókkal szemben szigorú büntetés alkalmazása indokolt. A Legfelsőbb Bíróság ezt szem elől tévesztve szabta ki a terhelttel szemben a szabadságvesztést a törvényi büntetési tétel minimumában. 85