Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

3. A személyiségvizsgálat már említett követelményéből folyik az elkö­vető életmódjának a büntetés kiszabása során való alapos értékelése. A bün­tetett vagy büntetlen előélet mellett rendkívül jelentős, hogy az elkövető egyébként kifogástalan, az átlagosnál pozitívabb vagy pedig kifogásolható, csavargó, züllött, munkakerülő életmódot folytat. A cselekmény elkövetőjének nagyfokú társadalomra veszélyessége jelen­tős súlyosító körülmény. Ez utóbbinak különböző megnyilvánulásai vannak, így különösen a társadalmi együttélés szabályaival tudatosan szembehelyez­kedő magatartás. Az elkövető csekély fokú személyi társadalomra veszélyes­sége viszont enyhítő körülmény. Ezeknek a megállapításoknak is tényekkel megalapozottnak kell lenniük. 4. a) A személyi körülmények között aZ elkövető életkorának is jelentősé­ge van. Az elkövető 18 éven aluli kora nem enyhítő körülmény, mivel a tör­vény a fiatalkorúak cselekményeinek eltérő büntetőjogi elbírálását írja elő. Ilyennek kell viszont értékelni az elkövetőnek a fiatalkort 2—3 évvel meg­haladó életkorát (ún. fiatal felnőtt). A 18. életévet kevéssel meghaladó élet­kor nyomatékos enyhítő körülmény. Az idős kor ugyancsak enyhítő körülmény, amely egyébként összefügg a büntetés elviselését nehezítő körülményekkel. b) Enyhítő körülmény, ha az elkövetőnek eltartására, illetve nevelésére szoruló hozzátartozói vannak; ezen nemcsak a kiskorú gyermekei értendők. Ez azonban annak javára, aki gondoskodási kötelezettségét ténylegesen nem teljesíti, enyhítőként nem vehető figyelembe. c) Az alacsony műveltség, az iskolázatlanság nem enyhítő körülmény olyan bűncselekmények elkövetőinél (emberölés, testi sértés, lopás, rablás stb.), amely cselekmények súlyát értelmi színvonaltól, iskolázottságtól füg­getlenül mindenki beláthatja. Súlyosító körülmény viszont, ha az elkövető műveltségét vagy szakmai képzettségét bűncselekmény véghezvitelére hasz­nálja fel. d) A beszámítási képesség korlátozottsága — ha a Btk. 21. §-a (2) bekez­désének alkalmazására nincs is alap — enyhítő körülményként értékelendő. Ugyanakkor a csupán csekély fokú debilitást — különösen ha nem is áll kapcsolatban a bűncselekmény elkövetésével — helytelen eltúlzottan érté­kelni, sőt amennyiben az jelentéktelen, úgy közömbös körülmény. Az elkövető pszichopátiáját sem kell szükségképpen a büntetés kiszabásá­nál enyhítő körülményként értékelni. Enyhítőként kell azonban értékelni, ha az elkövető pszichopátiája súlyos fokú patológiás vonásokat mutat, ame­lyek azonban még a Btk. 21. §-a (2) bekezdésének alkalmazására alapul nem szolgálnak. e) Szocialista társadalmunkban a munkához való viszonynak nagy jelen­tősége van. A huzamosabb időn keresztül átlagon felül végzett munka érté­kelhető enyhítő körülményként, a kifogás alá nem eső munkavégzés még nem enyhítő körülmény. A kifogás alá eső munkavégzés nem súlyosító kö­rülmény. Enyhítőként kell értékelni továbbá az egyéb társadalmi érdemeket, a tár­sadalmi tevékenységben való rendszeres részvételt. A társadalmi tulajdont fosztogató elkövető javára az egyébként átlagon felüli munkateljesítmény sem értékelhető enyhítőként. 5. A 4. számú Irányelv az élet elleni bűntettek elbírálása során súlyosító körülményként értékeli az alkoholos állapotban való gátlástalan elkövetést. 71

Next

/
Oldalképek
Tartalom