Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

keretek közt úgy kell kiszabni, hogy igazodjék a bűncselekmény és az elkö­vető társadalomra veszélyességéhez, a bűnösség fokához, továbbá az egyéb súlyosító és enyhítő körülményekhez. A törvény a bűnösségi körülményeknek példálódzó felsorolását sem tar­talmazza. A Btk. rendszerében minden olyan körülmény, amelyet a bíróság a büntetés kiszabásánál értékel, súlyosító vagy enyhítő. A bíróság mindenkor a konkrét eset összes alanyi és tárgyi körülményei­nek az egybevetése alapján foglal állást abban a kérdésben, hogy milyen nyomatékkal értékel valamely bűnösségi körülményt. A bűnösségi körül­mények értékelése terén a teljes egységet — olyan értelemben, mint a jogi minősítésnél — ugyan nem lehet elérni, de törekedni kell arra, hogy azonos alanyi jellegű és tárgyi súlyú bűncselekmény miatt alapjában megközelí­tően azonos büntetés kiszabására kerüljön sor. Ez is a szocialista törvényes­ség követelménye, amelynek elengedhetetlen feltétele a bűnösségi körülmé­nyek egységes értelmezése. 2. Az irányelv biztosítani kívánja, hogy a büntetés kiszabása — a Büntető Törvénykönyv rendelkezései alapján — a jogalkalmazás jogpolitikai irány­elveivel összhangban történjék. A bűnösségi körülmények száma szinte korlátlan, változatai kimeríthetet­lenek. Ehhez képest az irányelv arra szorítkozik, hogy a leggyakrabban elő­forduló bűnösségi körülményekről adjon egységes elvi iránymutatást. Egy­ben kiküszöbölni kívánja a még tapasztalható formális hivatkozást olyan bűnösségi körülményekre, amelyeket a bíróság a büntetés kiszabásánál ténylegesen nem értékel, csupán felsorol. Szükségtelen apró elkövetési, ma­gatartási mozzanatokat bűnösségi körülményként értékelni, ha azoknak a büntetéskiszabás szempontjából nincs jelentősége. Ugyancsak szükségtelen külön kiemelni a súlyosító vagy az enyhítő körülmények hiányát. Nem in­dokolt továbbá az egymást fedő körülmények külön-külön való szerepelte­tése. Szükségtelen — közelebbről meg nem indokoltan — külön utalni a bűncselekmény tárgyi súlyára vagy az elkövető társadalomra veszélyessé­gére. 3. Az egyes bűnösségi körülmények értékelése szempontjainak ismerteté­sét megelőzően szükséges néhány fontosabb általános megállapítás. aj A bíróságnak az enyhítő és súlyosító körülményeket sohasem elvont általánosságban kell értékelnie, hanem mint reális társadalmi tényeket, illetve az elkövető személyi tulajdonságait. A bűncselekmény elkövetését le­hetővé tevő okok, a konkrétan ható kriminogén tényezők felismerése a bün­tetés kiszabásánál is nagy jelentőségű. A bűncselekmény elkövetését közvet­lenül elősegítő körülmények felderítése — és a megfelelő keretben végzett személyiségvizsgálat — a büntetéskiszabás körében kiemelkedő fontosságú, amely nélkül nem biztosítható a differenciált büntetéskiszabás. Az elkövető személyiségét mindig a cselekményre vetítve kell vizsgálni. Ehhez feltétlenül szükséges, hogy már a nyomozó hatóság az eddiginél fokozottabban törekedjék a büntetés kiszabása szempontjából értékelhető körülmények alapos felderítésére. A bűnösségi körülmények lényegileg személyi vagy tárgyi viszonylatban jelentkeznek. Ezek helyes értékelése bűncselekmények szerint eltérő lehet, úgyszintén az elkövető személyiségével való egybevetésük folytán. Az egyébként enyhítő vagy súlyosító körülmény bizonyos cselekmények vo­natkozásában közömbössé válhat. A bűnösségi körülmények értékelése te­68

Next

/
Oldalképek
Tartalom