Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

Természetszerűen ugyanilyen mértékben fontos az elkövető társadalomra veszélyességének gondos tisztázása is. Következésképpen az ügydöntő határozatnak tartalmaznia kell a bíróság által megállapított tényállást — az események olyan terjedelmű rögzítésével, amely esetenkint szükséges —, továbbá az ebből levont azt a további jogi következtetést, hogy a cselekmény mely bűncselekmény törvényi tényállásának megvalósítására alkalmas. Az első fokú bíróság határozata azonban ilyen állásfoglalást sem a tárgyi, sem az alanyi vonatkozású tényeket illetően egyáltalán nem tartalmaz, csupán a vád tárgyául szolgáló ténymegállapításokra utal, ám azokra is hiányosan. További fontos törvényi követelményt rögzít a Be. 163. §-ának (2) bekezdése, amikor kimondja, hogy „a bíróságnak az ügydöntő határozatban a vádról határoznia kell". Az első fokú bíróság azonban végzésének meghozatalakor ezt az alapvető eljárásjogi rendelkezést figyelmen kívül hagyta, ugyanis több, a vád tárgyául szolgáló cselekmény vonatkozásában egyáltalán nem állapított meg tényállást, míg más vádpontokat illetően a tényállás jelentős mértékben hiányos. A tényállás 1. pontjában rögzített megállapítás nem tartalmazza azt, hogy az ügy II. r. vádlottja az általa felvett 218 184 forintból ténylegesen milyen összeggel nem számolt el a tsz-nek és tévesen tartalmazza azt, hogy ezt az összeget közösen használták fel. A vád szerint ugyanis az I. r. terhelt 18 000 forint juttatást kapott F. M.-től, amiért az elszámolási hiányokat könyvelési manipulációk útján eltüntette. Számos vádolt cselekmény tárgyában a végzés nem tartalmaz semmilyen állásfoglalást. Végül a végzés egyáltalán nem sorolja fel a terhelt korábbi rehabilitáció alá nem eső büntetéseit sem, s így a figyelmeztetés alkalmazhatóságánál szerepet játszó egyik előfeltétel, a személyi társadalomra veszélyesség kérdése ugyancsak tisztázatlan maradt. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a megtámadott határozat megalapozatlan, ezért azt hatályon kívül helyezte, s az ügyet új eljárásra a járásbírósághoz visszaküldte. Iránymutatásul a Legfelsőbb Bíróság arra utal, hogy az időmúlás a vádbeli cselekmények társadalomra veszélyességének elenyészően csekély voltát illető megállapításra önmagában véve nem elegendő. (Legf. Bír. B. törv. V. 213/1976. sz.) (242/1976.) 7906. Mintegy 200 000 forint értékű rossz minőségű hüsipari termék forgalombahozatala miatt az ÁFÉSZ elnökének csupán figyelmeztetésben való részesítése: törvénysértő. A járásbíróság a terhelttel szemben rossz minőségű ipari termék forgalomba hozatalának bűntette és kontárkodás szabálysértése miatt indult eljárást megszüntette és a terheltet figyelmeztetésben részesítette. Kötelezte, hogy a felmerült 2370 forint bűnügyi költséget az államnak fizesse meg. Az első fokú ítélet ellen a terhelt és védője a bűnügyi költségekre vonatkozó rendelkezés miatt fellebbezett. A másodfokon eljárt megyei bíróság az első fokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a bűnügyi költség összegét 1000 forintra leszállította. Az ítéleti tényállás lényege szerint a terhelt 1963 novembere óta a H-i Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet elnöke. Az említett ÁFÉSZ 62