Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

sága; az alanyi oldalon: az egységes akaratelhatározás és az indíték azonossága. A törvényi tényállást külön-külön is megvalósító részcselekmények együttesen alkotnak egyetlen bűncselekményt. Ebből következik, hogy a büntethetőség elévülése szempontjából nem külön-külön az egyes részcselekmények elkövetésének, hanem a bűncselekmény törvényi tényállásához tartozó legutolsó részcselekmény véghezvitelének, illetőleg — kísérlet esetén — a véghezvitelre irányuló utolsó tevékenység megvalósításának az időpontja az irányadó, s ettől kell számítani a folytatólagosan elkövetett bűncselekmény törvényi büntetési tételéhez igazodó elévülési időt. Ez áll összhangban az elévülés általános céljával. A büntethetőség elévülésének jogpolitikai indoka ugyanis az, hogy ha a bűncselekmény elkövetése óta hosszabb idő telt el, a büntetésnek a Btk. 34. §-ában írt céljai már nem érhetők el. A Btk. 32. §-ának a) és b) pontjában foglalt rendelkezés szerint az elévülés határidejének kezdő napja az a nap, amelyen az elkövetőnek a bűncselekmény tényállásához tartozó cselekménye véget ért, illetőleg az eredmény bekövetkezett, kísérlet esetén pedig, amelyen az elkövető a véghezvitelre irányuló utolsó tevékenységét megvalósította. Ezért a folytatólagosan elkövetett bűncselekmény büntethetőségét megszüntető elévülés határidejének kezdő napja az utolsó részcselekmény elkövetésének napjával azonos. A Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiumának 3/1970. számú tanácselnöki állásfoglalása (BJD, 5689. sz.) tárgytalanná vált. 33. § 7884. A vádemelés, illetve az első ízben kibocsátott lakcímkutatás az elévülést félbeszakítja. A városi és járási ügyészség V. S. terhelttel szemben házközösségben élő személy sérelmére elkövetett lopás bűntette miatt azért emelt vádat, mert főbérlőjétől összesen 1020 forint értékű ingóságot eltulajdonított. A járásbíróság több tárgyalási napot tűzött ki, de tárgyalni nem tudott, mert a vádlott ismeretlen helyen tartózkodott. A bíróság 1974. február 20-án hozott végzésével az eljárást az elévülési idő leteltéig felfüggesztette. , Ezt követően a járásbíróság 1976. május 31. napján kelt végzésével a terhelttel szemben indított büntető eljárást elévülés címén megszüntette. A járásbíróság fenti végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos. A vádiratban megjelölt bűncselekmény büntetési tétele 1 évtől 5 évig terjedő szabadságvesztés. A járásbíróság a végzésében az elévülési időt helyesen jelölte meg ennélfogva öt évben, tévedett azonban, amikor az elévülési időt a bűncselekmény elkövetésének időpontjától számította. A Btk. 33. §-ának (1) bekezdése értelmében az elévülést félbeszakítja a hatóságnak az elkövető ellen a bűncselekmény miatt foganatosított büntető eljárási cselekménye. Minthogy pedig ilyen hatósági intézkedés volt a vádemelés (1972. szeptember 11.) és a bíróság által elrendelt lakhelykutatás, lakcímfigyelő kibocsátása (1974. január 17.) a terhelt büntethetősége nem évült el. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértés megállapítása mellett a járás45