Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

Az elvétett ütés következtében a sértett homloka jobb oldalán a szemöldök felett kb. 8—10 cm-re nyílt, benyomatos, darabos koponyacsont-törést és felületes keményburok szakadást szenvedett, amely sérülés életveszélyes volt — ténylegesen 6 hét alatt gyógyult —, annak helyén azonban a gyógyulást követően kb. 3 cm átmérőjű koponyacsonthiány maradt, mely műtéttel pótolható. A sértett ugyanekkor 8 napon belül gyógyuló, a fejet ért ütéssel egyidőben keletkezett bal alkar és a földreesés miatt létrejött jobb lapocka sérüléseket is elszenvedett. Az első fokú bíróság a megállapított tényállás alapján helyesen következtetett a vádlott bűnösségére, tévedett azonban annak minősítése során. A jelentős kiterjedésű koponyacsonthiány ugyanis a sértett agyvelő-állományának hiányos védettségét idézte elő. Ez a körülmény a sértett testi épségére nézve olyan veszélyes és állandó, ekként maradandó testi fogyatékosságot eredményezett, amely megalapozza a Btk. 257. §-a (3) bekezdése b) pontjának I. fordulata szerinti minősítés alkalmazását. Az irányadó tényállás szerint a vádlott a kis kapával a támadó állásban vele szemben álló fia kezére akart ütni, a látást gátló sötétség miatt elvétett ütés azonban a sértett homlokát érte. A vádlottnak nem állott szándékában a gyermekét megölni vagy maradandó testi fogyatékosságot eredményező fejsérülést okozni. A vádlott azonban a Btk. 18. §-a alapján gondatlanság okából felelősséggel tartozik a szándékát meghaladóan bekövetkezett súlyos eredményért, mert élet kioltására is alkalmas veszélyes eszközzel, a kettőjük térbeli helyzete felismerését akadályozó sötétségben, fejmagasságban indított erős ütést a valóságban közelebb helyezkedő sértett homlokára. A vádlottnak ez a tévedése azonban felróható gondatlanságára vezethető vissza, mert a kellő figyelem és körültekintés kifejtése esetén számolnia kellett volna azzal, hogy a veszélyes eszközzel és nagy erővel, fejmagasságban leadott ütés a sötétség miatt a térben felismerhetetlen módon helyezkedő sértett fejét is érheti. Nem zárja ki a cselekmény súlyosabb minősítését az a körülmény, hogy az elszenvedett sérülés a jövőben nem érinti a sértett munkaképességét. A kifejtettek okából a Legfelsőbb Bíróság a legfőbb ügyész minősítést támadó fellebbezését alaposnak találta, a Be. 260. §-a alkalmazásával az első fokú bíróság ítéletének a vádlott cselekményét minősítő rendelkezését megváltoztatta és a cselekményt a Btk. 18. §-a felhívásával a Btk. 257. §-a (3) bekezdése b) pontjának I. fordulata szerinti maradandó testi fogyatékosságot előidéző testi sértés bűntettének minősítette. A büntetés súlyosítására irányuló ügyészi fellebbezést azonban a Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak. Kétségtelen, hogy a vádlott a cselekménye elkövetését megelőzően jelentős mértékű szeszes italt fogyasztott, italozásának kiváltó oka azonban nagykorú gyermekeinek kifogásolható életvitele miatti elkeseredése volt. Jellemző egyébként, hogy a primitív személyiségű vádlott dolgos életmódot folytat és mind ez ideig nem került összeütközésbe a törvénnyel. A súlyosabb minősítés alkalmazására is figyelemmel az első fokú bíróság által megállapított bűnösségi tényezők pontosításra szorulnak. A törvényes büntetés nemének és mértékének meghatározása során enyhítőként kell figyelembe venni a vádlott büntetlen előéletét, a bűnössége 30