Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

lehet következtetni, nem pedig arra, hogy J. M. vádlott vaktában szurkálva okozta a sérüléseket. Mind a négy sértettet olyan helyen érték a szúrások, ahol létfontosságú szervek helyezkednek el, és három sértett életveszélyes állapotot előidéző sérülést szenvedett; ennélfogva téves az a következtetés, hogy a vádlott nem ölési, hanem súlyos testi sértés okozására irányuló szándékkal követte el a cselekményeit. Élet kioltására alkalmas eszközzel, ilyen módon leadott szúrások esetében — figyelemmel a bekövetkezett eredményre is — a vádlott felismerte, hogy magatartása emberélet kioltását eredményezheti, cselekményeit azonban a következményekbe belenyugodva hajtotta végre. Az az önmagának is ellentmondó okfejtés, hogy a sértettek közül kettőt nem ismert, illetve egyiküket jól ismerte, még nem zárja ki az eshetőleges ölési szándék megállapíthatóságát. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítélet ezzel kapcsolatos részét megváltoztatta és J. M. vádlottnak Sch. N., Sch. G., K. L. és K. B. I. sérelmére elkövetett cselekményeit egységesen a Btk. 253. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés d) pontja szerint minősülő, több emberen elkövetett emberölés bűntette kísérletének (Btk. 9. §) minősítette. (Legf. Bír. Bf. I. 644/1976. sz.) (534/1976.) 7866. Az ölési szándék fennállására a használt eszköz jellege mellett elsősorban a vádlott tevékenysége alapján kell következtetni. (6/1976.) Részletesen: Btk. 253. §-nál. 7867. Pusztán az elkövetés eszközének életveszélyes jellegéből avagy a sérülés helyéből nem vonható megalapozott következtetés az elkövető eshetőleges emberölési szándékára. A konkrét tudattartalom vizsgálata elengedhetetlen. (216/1977.) Részletesen: Btk. 253. §-nál. 7868. Az élet kioltására tipikusan alkalmas eszköz használatának hiányában is következtetés vonható az eshetőleges ölési szándékra. (222/1977.) Részletesen: Btk. 253. §-nál. 17. § 7869. Gondatlan bűncselekményben sem állapítható meg a művezetőnek a bűnössége, ha a munkahelyén ittasan megjelenő dolgozót az üzem pihenöhelyiségébe kíséri, ahol az — ittas állapota folytán — a padlóra leesve súlyos testi sérülést szenved. Az első fokú bíróság a vádlott bűnösségét a következő tényállás alapján állapította meg. A vádlott, mint a fűrészüzem művezetője, észlelte, hogy a fűrészüzemi segédmunkás sértett ittas állapotban tartózkodik az üzem területén. Ezért a sértett karját megfogta, hogy őt a melegedőhelyiségbe vezesse. A sértett azonban kirángatta magát a vádlott kezéből és elesett. A vádlott felsegítette a sértettet és bevezette a dohányzásra kijelölt pihenőhelyiségbe, leültette egy padra, majd eltávozott onnan. A vádlott rövidesen csattanást hallott, visszament a sértetthez s látta, hogy az leesett a padról. A vádlott ismét felültette a sértettet a padra, közben szidta, hogy miért iszik annyi szeszes italt, hogy így lerészegedik. 28