Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

14. § 7863. Ha ugyanannak a felbujtónak a ráhatására több tettes egymás tevékenységéről nem tudva követ el bűncselekményeket: a felbujtó bűnösségét — a tettesi cselekményekhez igazodóan — többrendbeli bűncselekményben kell megállapítani. A katonai bíróság a rendőr-tiszthelyettes vádlottat felbujtói minőségben, folytatólagosan, magánokirat-hamisítással elkövetett hűtlen kezelés bűntettében mondotta ki bűnösnek. Az ügy másik három vádlottját pedig folytatólagosan és magánokirathamisítással elkövetett hűtlen kezelés bűntette címén vonta felelősségre. A tényállás szerint a rendőr-tiszthelyettes vádlott a vele együtt felelősségre vont társait — mint gépkocsivezetőket — egymástól függetlenül arra vette rá, hogy a kezelésük alatt álló rendőrségi gépkocsival szabályellenesen számára különböző szállításokat végezzenek. Ilyen előzmények után az egyik gépkocsivezető több alkalommal, összesen mintegy 2700 forint, a másik gépkocsivezető ugyancsak több alkalommal összesen 2500 forint, a harmadik pedig szintén több alkalommal, mintegy 1600 forint értékben végzett szabálytalanul szállításokat. Ugyanakkor a gépkocsivezetők szintén a rendőr-tiszthelyettes vádlott rábírására a fenti módon megtett utakat hamisan számolták el és a menetleveleken úgy tüntették fel, mintha a járművel szolgálati feladatot végeztek volna. A katonai bíróság helyesen foglalt állást, amikor a gépkocsivezetők cselekményét 1—1 rendbeli folytatólagosan magánokirat-hamisítással elkövetett hűtlen kezelés bűntetteként minősítette. Megalapozottan döntött akkor is, amikor a rendőr-tiszthelyettes vádlott magatartását felbujtói minőségben megvalósított, magánokirat-hamisítással elkövetett hűtlen kezelés bűntetteként értékelte. Tévedett azonban abban, hogy felbujtói cselekményt a folytatólagosság egységébe vonta, s mellőzte annak 3 rendbeliként történő minősítését. A tényállás szerint a vádlott külön-külön bírta rá társait bűncselekmény elkövetésére. Rábírása folytán pedig azok külön-külön, egymás magatartásáról nem tudva követték el a bűncselekményeket. A felbujtói magatartás értékelése a tettes cselekményéhez igazodik, annak jogi sorsában osztozik. Vonatkozik ez az egység, illetve halmazat területére is. így pedig, ha a tettesek — bár egy felbujtó hatására — önállóan, egymás tevékenységéről nem tudva követik el a bűncselekményt, az általuk megvalósított cselekmények a folytatólagosság egységébe nem vonhatók. Ez oknál fogva pedig az ezekre vonatkozó felbujtói tevékenység sem értékelhető egységként. Az adott esetben a rendőr-tiszthelyettes vádlott rábírására három személy követett el bűncselekményt, így a felbujtói magatartást három rendbeliként kellett minősíteni. Nem befolyásolja ezt az sem, hogy a felbujtottak ugyanazon sértett — rendőrség — sérelmére, azonos módon és időben is összefüggően valósították meg bűncselekményeiket. (Legf. Bír. Katf. II. 315/1977. sz.) (523/1977.) 7864. A társtettesség megállapításának nélkülözhetetlen törvényi előfeltétele, hogy a társtettes is tényállásszerű cselekményt valósítson meg, nem szükséges azonban, hogy a törvényi tényállásban leírt elkövetési magatar26