Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

vezethető vissza, a huzamosabb ideig tartó sorozatos és a nyílt utcán kifejtett magatartásra figyelemmel különösebb jelentőségű enyhítő körülményt nem jelent. A kiszabott halmazati büntetés nem alkalmas sem az egyéni nevelés, sem pedig az általános megelőzés biztosítására. A Legfelsőbb Bíróság ezért az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a vádlottat halmazati büntetésül — a mellékbüntetés meghagyása mellett — 2 évi szabadságvesztésre ítélte. (Legf. Bír. Bf. V. 783/1976. sz.) (6/ 8022. Hivatalos személy elleni erőszakra irányuló csoportosulásban való részvétel bűntettét valósítja meg, ha az elkövető a csoportosulás céljának ismeretében a csoportosulásban részt vesz. A megyei bíróság az I. r. vádlottat hivatalos személy elleni erőszakra irányuló csoportosulás vezetésének bűntette miatt 7 hónapi szabadságvesztésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra, a II. r. vádlottat hivatalos személy elleni erőszakra irányuló csoportosulásban való részvétel bűntette miatt 5 hónapi szabadságvesztésre, a III. r. vádlottat ugyanilyen bűntett miatt 3 hónapi szabadságvesztésre, a IV. r. vádlottat pedig garázdaság bűntette miatt 3 hónapi szabadságvesztésre ítélte. A bűnösség alapjául szolgáló tényállás lényege a következő. A vádbeli napon M. I. és L. M. rendőr szakaszvezetők a helyi italbolttól 300 méterre a közúton három motorost igazoltattak, mert szeszes ital hatása alatt vettek részt a közúti forgalomban. Az intézkedés során kb. húsz főből álló tömeg gyűlt össze, köztük voltak a vádlottak is. Amikor a rendőrök közölték a motorosokkal, hogy őket vérvételre előállítják, a vádlottak kiváltak a tömegből és az intézkedő rendőrök köré csoportosultak. Az I. r. vádlott arra kérte az intézkedő rendőrt, hogy a motorosokat engedjék el. Miután ilyen irányú kérelmét elutasították, az I—III. r. vádlottak különböző fenyegető kijelentéseket tettek. Az I. r. vádlott felszólította a jelenlevőket, hogy akadályozzák meg a motorosoktól való vérvételt. A II. r. vádlott rángatni kezdte a gépkocsi ajtaját, ki akarta nyitni. Ilyen irányú magatartásával csak M. I. erélyes felszólítása után hagyott fel. Az I. r. vádlott azzal is fenyegetőzött, hogy kiszúrja a gépkocsi gumiját, ha megkísérlik a motorosok előállítását. A későbbiek során L. M. megindult a három motorossal a körzeti orvosi rendelőbe vérvétel végett. Az I. r. vádlott a jelenlevőket arra hívta fel, hogy menjenek a motorosok után és akadályozzák meg a vérvételt. Az orvosi rendelőhöz érve a III. r. vádlott be is ment a rendelőbe, őt azonban a rendőrök onnan eltávolították, majd az ajtót bezárták. A rendelő ajtaján ezt követően is többen dörömböltek, köztük a IV. r. vádlott is. Az orvosi rendelőből a rendőrök telefonon segítséget kértek. A segítség pár perc alatt megérkezett és a vádlottakat a rendőrkapitányságra előállították. A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési eljárás során megállapította, hogy tévedett a megyei bíróság, amikor a IV. r. vádlott cselekményét a vádtól — hivatalos személy elleni erőszakra irányuló csoportosulásban való részvétel bűntette — eltérően garázdaság bűntettének minősítette. Az indoklásból kitűnően a megyei bíróság a vád szerinti minősítésre azért nem látott alapot, mert a IV. r. vádlott — bár társaival együtt ő is kivált a tömegből, amikor a motorosok igazoltatása folyt — a rendőröket nem fe171