Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

nyégette, az eseményeknek csupán passzív szemlélője volt. A motorosoknak az orvosi rendelőben történő előállítása után viszont cselekménye abban merült ki, hogy másokkal együtt dörömbölt a rendelő bezárt ajtaján. A megyei bíróság jogi álláspontja téves. A Btk. 155. §-ának (2) bekezdésében írt bűntettet az követi el, aki az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetésére irányuló csoportosulást szervez vagy az ilyen csoportosulásban részt vesz. E bűntett megállapításának nem előfeltétele, hogy a csoport tagjai valamely aktív tevékenység kifejtésével vagy fenyegető kijelentés megtételével külön-külön is kifejezésre juttassák a csoportosulás célját. Elégséges, ha az elkövető a csoportosulás céljának ismeretében, azzal egyetértve a csoportosulásban részt vesz. A megállapított tényállást alapul véve a IV. r. vádlottnak sem lehetett kétsége afelől, hogy az I. r. vádlott által létrehozott csoportosulás célja a motorosoktól való vérvétel megakadályozása volt, hogy e cél érdekében hívta fel az I. r. vádlott a jelenlevőket, hogy kövessék a motorosokat a rendelőbe. Amikor a IV. r. vádlott mindezek ismeretében a csoportosulásban részt vett, sőt az orvosi rendelő ajtaján maga is dörömbölt, a csoport céljával való egyetértést egyértelműen kifejezésre juttatta, a csoport többi tagjával szándékegységben cselekedett. A kifejtettekből következően tévedett a megyei bíróság, amikor a IV. r. vádlott cselekményét a vádtól eltérően garázdaság bűntettének minősítette. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletének a minősítésre vonatkozó rendelkezését megváltoztatta és a IV. r. vádlott cselekményét a Btk. 155. §-ának (2) bekezdésében írt hivatalos személy elleni erőszakra irányuló csoportosulásban való részvétel bűntettének minősítette. Egyebekben a cselekmény minősítése a megyei bíróság helyes indokai alapján törvényes. A Legfelsőbb Bíróság a büntetés mértékét sérelmező fellebbezések közül a súlyosításra irányuló fellebbezést ismerte fel alaposnak. A megyei bíróság a bűnösségi körülményeket hiánytalanul sorolta fel, és helyesen volt figyelemmel a vádlottak eddigi kifogástalan életvitelére is. Szem elől tévesztette azonban a cselekmény jelentősebb tárgyi súlyát, amikor a vádlottakkal szemben aránytalanul enyhe büntetést szabott ki. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletének büntetést kiszabó rendelkezését valamennyi vádlott vonatkozásában megváltoztatta és a megyei bíróság által helyesen felsorolt bűnösségi körülményekre, valamint a vádlottak konkrét tevékenységi körére is figyelemmel a büntetés mértéket, a büntetés kiszabására irányuló elvek szem előtt tartásával az I. r. vádlottal szemben 1 évi, a II. r. vádlottal szemben 9 hónapi, a III. r. vádlottal szemben 7 hónapi és a IV. r. vádlottal szemben 5 hónapi szabadságvesztésre emelte fel. (Legf. Bír. Bf. IV. 1482/1976. sz.) (181/1977.) 8023. Az emberi élet kioltására nem alkalmas műanyag bukósisokkal ütés nem minősíti a hivatalos személy elleni erőszakot felfegyverkezve elkövetettnek. A megyei bíróság a vádlottat felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntette, továbbá közlekedési vétség miatt halmazati büntetésül 1 évi és 3 hónapi szabadságvesztésre, mellékbüntetésül 2 évre a közügyektől eltiltásra és 2 évre a járművezetéstől eltiltásra ítélte. 172