Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

ugyanakkor B. S. és K. M.-né is felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntettét valósították meg, amely miatt őket jogerősen 1 évi és 4 hónapi, illetve 8 hónapos szabadságvesztésre ítélték. A terhelt magatartása arra utal, hogy a társadalmi együttélés szabályait semmibevevő agresszív egyéniség. A többszörösen büntetett előéletű terheltet az elkövetett újabb erőszakos cselekmény miatt hatékony büntetőjogi eszközökkel kell ránevelni a hivatalos személyek intézkedéseinek tiszteletben tartására és visszatartani általában minden bűncselekmény elkövetésétől. A visszaesőkkel szemben a Legfelsőbb Bíróság 6. számú irányelvében foglaltak szerint is a törvény szigorára van szükség, s az első és másodfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés nem alkalmas a Btk. 34. §-ában írt büntetési célok eléréséhez. A Legfelsőbb Bíróság ezért a terheltet 3 évi szabadságvesztésre ítélte. A közügyektől eltiltást pedig a terhelt személyi körülményeire, az elkövetett bűncselekmény jellegére és tárgyi súlyára tekintettel a főbüntetéssel arányos 3 évi tartamban állapította meg. (Legf. Bír. B. törv. II. 960/1975. sz.) (44/1976.) 8018. A hivatalos személy elleni erőszak felfegyverkezve való elkövetettségének értelmezése. A járásbíróság a vádlottat közforgalmú közlekedési vállalat területén, többszörös visszaesőként elkövetett lopás bűntette és hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt halmazati büntetésül 1 évi szabadságvesztésre és a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte. Az első fokú bíróság a tényállást a bizonyítékok mérlegelésével megalapozottan állapította meg, a tényálláshoz képest helyesen következtetett a vádlott bűnösségére. A megyei bíróság azonban az S. I. rendőr sérelmére elkövetett cselekményt az első fokú bíróságtól eltérően minősítette. Az irányadó tényállás szerint a vádlott a k.-i vasútállomáson álló egyik vasúti szerelvény fékkocsijából egy 723 forint értékű jelzőlámpát ellopott. Cselekményét észlelte B. M. vonatvezető, a jelzőlámpát elvette a vádlottól, akit ezután átadott I. G. vasútőrnek, ez pedig az állomáson szolgálatöt teljesítő S. I. rendőr főtörzsőrmesterrel a vádlottat a forgalmi irodába kísérte. S. I. hozzákezdett a vádlott személyi adatainak felvételéhez, aki ekkor különböző becsületsértő és rágalmazó kijelentéssel illette a rendőrt. Az íróasztalnál ülő S. I. felszólította a vádlottat, hogy zsebei tartalmát tegye ki az asztalra, ennek során a vádlott az asztalra kitette a zsebkését is, de hamarosan felvette, kinyitotta, s így tartotta a kezében. S. I. felszólításának, hogy tegye el a zsebkést, a vádlott nem tett eleget, ezért a rendőr az íróasztal mellől felkelve odament a vádlotthoz a zsebkés elvétele céljából. A vádlott ekkor a zsebkést derék magasságban, élével előre tartotta, s a feléje közeledő rendőr felé fordult. A rendőrnek azonban sikerült elkapnia és kicsavarnia a vádlott bicskát tartó kezét, úgy, hogy a kés kiesett a kezéből. Eközben a vádlott a másik kezével megpróbálta megütni a rendőrt, de a közelben álló I. G. vasútőr odaugrott és megakadályozta ezt. A járásbíróság a vádlottnak a rendőrrel szemben elkövetett cselekményét 1 rb., a Btk. 155. §-ának (1) bekezdésében meghatározott hivatalos személy elleni erőszak bűntettének minősítette. Az ügyészség álláspontja szerint a vádlott cselekménye a Btk. 155. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, s a