Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)
évvel a jelen bűncselekményének elkövetése előtt szabadult. A speciális visszaeső vádlottra az első fokú bíróság által kiszabott és a törvényi büntetési tétel alsó határát alig meghaladó mértékű szabadságvesztés két gyermekes családos állapota s a jármű viszonylag kisebb értéke ellenére sem tekinthető eltúlzottnak. Helyesen mutatott rá viszont a katonai ügyész a fellebbezésében, hogy a vádlottnál a szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban való végrehajtásának elrendelésére nincs törvényes lehetőség. A Btk. 107. §-ának (1) bekezdésében írtak szerint ugyanis a büntetés végrehajtás e sajátos katonai módja az egyéb feltételek megléte esetén is csak akkor alkalmazható, ha a büntetés célja ezúton is elérhető. Arra pedig a Legfelsőbb Bíróság már több határozatában adott iránymutatást, hogy a fegyelmező zászlóalj — mint a szabadságvesztés végrehajtására létrehozott katonai alakulat — általában az esetileg megtévedt, a szolgálati renddel és fegyelemmel szembehelyezkedő, illetve gondatlan jellegű bűncselekményt elkövető személynél alkalmas a Btk. 34. §-ában írt célok megvalósítására. Nem lehet viszont ott végrehajtani a társadalmi renddel többször szembehelyezkedő, ismételten visszaeső, valamint a súlyos megítélés alá eső, erőszakos jellegű bűncselekmények elkövetőire kiszabott büntetést, még ha annak tartama a két évet nem is haladja meg. Éppen ezért is adott a BK 490. számú állásfoglalás olyan iránymutatást, hogy a szabadságvesztést fegyelmező zászlóaljban történő végrehajtásának elrendelése esetén indokolt a Btk. 38/E. §-ának (1) bekezdésében írtak alkalmazásával enyhébb büntetés végrehajtási fokozat kijelölése az esetben, ha egyébként a szabadságvesztést börtönben vagy annál szigorúbb végrehajtási fokozatban kellene a törvény rendelkezése szerint letölteni. Kiegészíti ezt a Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében azzal is, hogy amennyiben a szabadságvesztést fegyházban kellene végrehajtani, s a vádlott nem méltó e kedvezményre, úgy a fegyelmező zászlóaljban való végrehajtás nem mutatkozik alkalmasnak a büntetés céljainak elérésére. A jelen esetben a vádlott speciális visszaeső, akit már öt alkalommal kellett járműlopásért és ittas vezetésért bíróság előtt felelősségre vonni. Az előzőekben kiszabott büntetések a kellő visszatartó hatást nem érték el nála, noha utolsó büntetése már fegyházban került végrehajtásra. Nincs így alap annak feltételezésére, hogy a szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban való végrehajtása alkalmas lenne nála a Btk. 34. §-ában írt célok megvalósítására. Tévedett az első fokú bíróság a büntetés végrehajtás módjának megválasztásában. A Legfelsőbb Bíróság ezért helyt adva a terhére bejelentett ügyészi fellebbezésnek, mellőzte a szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban való végrehajtásának elrendelését és akként intézkedett, hogy azt fegyházban kell a vádlottnak letöltenie. Tévedett az első fokú bíróság, amikor mellőzte a vádlottnak a járművezetéstől eltiltását. A már leírtak szerint a vádlottat ötödik alkalommal kellett bíróság előtt felelősségre vonni, mert italtól befolyásoltan vezetett járművet, s azt immár a negyedik alkalommal jogtalanul vette el tulajdonosától. Az ittas személyek által okozott balesetek gyakoriságára és többnyire súlyos kimenetelére is figyelemmel, a vádlottnak járművel a forgalomban való részvétele veszélyezteti a közbiztonságot, ezért a vezetéstől való eltiltása mindenképpen indokolt. 145