Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

elkövetett bűncselekmény elbírálása kapcsán a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását rendeli el. 1. A járásbíróság a terheltet jogerőre emelkedett ítéletével súlyos testi sértés bűntette miatt, amellyel összefüggően garázdaságot is megvalósított, 6 hónapi, a fiatalkorúak fogházában letöltendő — de végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett — szabadságvesztésre ítélte. 2. A járásbíróság a terheltet jogerőre emelkedett ítéletével az 1975. július 27-én elkövetett cselekményét elbírálva, jogtalan behatolás útján elkövetett lopás bűntette miatt 4 hónapi szabadságvesztésre ítélte s egyúttal elrendelte az 1. alatti ítélettel kiszabott szabadságvesztés végrehajtását is. 3. Ugyanez a járásbíróság az 1. és 2. alatti ítéleteket a jogerőre emelkedett ítéletével a büntetést kiszabó részükben hatályon kívül helyezte és a terheltet összbüntetésül 8 hónapi és 10 napi szabadságvesztésre ítélte. Ebből a büntetésből a terhelt 1976. május 23-án feltételes kedvezménnyel kiszabadult, a feltételes szabadsága 1976. július 24-ig tartott. 4. A járásbíróság 1976. június 14-én kelt ítéletével a terheltet az 1976. június 8-án elkövetett cselekményét elbírálva garázdaság bűntette miatt 1 évi és 2 hónapi — szigorított börtönben végrehajtandó — szabadságvesztésre, valamint a közügyektől 3 évi eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a terhelt nem bocsátható feltételes szabadságra és a 2. alatti ítélettel kiszabott szabadságvesztéshez kapcsolódó feltételes szabadságot megszüntette. A megyei bíróság az 1976. június 21-én jogerőre emelkedett ítéletével az első fokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a terhelt cselekményét visszaesőként elkövetett garázdaság bűntettének minősítette, és ezért tekintette kiszabottnak az első fokú bíróság által alkalmazott büntetést. A megyei bíróság ítéletének indokolásában azt az álláspontot foglalta el, hogy a járásbíróság tévedett, amikor a terhelt cselekményét nem visszaesőként elkövetett garázdaság bűntettének minősítette. A terheltet ugyanis 1975. november 24-én garázdaság és más bűntett miatt összbüntetésül 8 hónapi és 10 napi szabadságvesztésre ítélték és ezt a büntetését az újabb bűncselekmény elkövetéséig nem állotta ki. Márpedig a Btk. 102. §-ának (2) bekezdése értelmében a fiatalkorú a büntetés kiállásának, illetőleg végrehajthatósága megszűnésének napján mentesül a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól. Mivel ez a feltétel a terheltnél nem következett be, így a Btk. 115. §-a alapján cselekménye a Btk. 219. §-a (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő, visszaesőként elkövetett garázdaság bűntettét valósítja meg. 5. A járásbíróság, illetve a megyei bíróság 1976. október 6-án jogerőre emelkedett ítéletével az előbbi ítéleteket összbüntetésbe foglalva a terheltet 1 évi és 9 hónapi szabadságvesztésre ítélte. A terhelt javára emelt törvényességi óvás alapos. Tévedett a megyei bíróság, amikor a terhelt 1. alatt jelzett elítéltetésével kapcsolatban arra az álláspontra helyezkedett, hogy annak hátrányos következményei alól a Btk. 102. §-a (2) bekezdése alapján mentesült volna, ha az ott megjelölt feltételek bekövetkeznek. A terheltet mint fiatalkorút ebben az ügyben próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték és ennélfogva a Btk. 102. §-ának (1) bekezdése értelmében az ítélet jogerőre emelkedésének napján mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól. Ez a mentesülés feltétlen és még akkor sem veszti hatályát, ha utóbb a bün142