Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)
Összbüntetés 99. § 7993. Javítóintézeti nevelés és szabadságvesztés összbüntetésbe foglalása esetén az összbüntetés mértékének megállapításánál elsősorban a fiatalkorú nevelhetőségét és személyiségét kell szem előtt tartani. A járásbíróság mint fiatalkorúak bírósága különféle bűncselekmények miatt a vádlott javítóintézeti nevelését rendelte el. A vádlott néhány nap múlva megszökött a nevelőintézetből, így az intézeti nevelést nem tudták foganatosítani, majd a járásbíróság rablás bűntette, súlyos testi sértés bűntette és lopás bűntette miatt halmazati büntetésként 2 évi és 6 hónapi — a fiatalkorúak börtönében végrehajtandó — szabadságvesztésre ítélte. A Btk. 99. §-ának (3) bekezdése szerint a fiatalkorúval szemben összbüntetésként szabadságvesztést kell végrehajtani. Tekintettel arra, hogy a vádlott intézeti nevelésének elrendelése után röviddel a javítóintézetből megszökött és újabb, igen súlyos megítélésű bűncselekményt követett el, ez arra utal, hogy nehezen nevelhető, a személyében rejlő társadalomra veszélyesség nagyobb fokú, így a Btk. 99. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra tekintettel a bíróság az összbüntetés tartamának megállapításánál a büntetési célok elérése érdekében 6 hónappal meghoszszabbította a szabadságvesztés büntetés tartamát, tehát a fiatalkorú egyéniségének és személyi körülményeinek figyelembevételével 3 évi szabadságvesztést állapított meg az összbüntetési eljárásban. (Kecskeméti Megyei Bíróság Fkf. 1159/1976. sz.) (257/1977.) A fiatalkorú mentesítése a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól 102. § 7994. Fiatalkorú többszöri elítélése esetén az egyes alapítéletekben kiszabott büntetések az irányadók a törvényi és a bírósági mentesítés szempontjából, függetlenül attól, hogy azokat összbüntetésbe foglalták-e vagy sem. K. Károly terheltet a kerületi bíróság társtettesként és visszaesőként elkövetett lopás bűntettében mondta ki bűnösnek és 1 év 4 hónapi szabadságvesztésre, valamint a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte. A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet annyiban változtatta meg, hogy a szabadságvesztést 1 évi javító-nevelő munkára mérsékelte. A terhelt a cselekményt 1973. augusztus 5-én követte el. Az első és másodfokú ítélet ellen a visszaesés szerinti minősítés miatt emelt törvényességi óvás alapos. A terheltet korábban két ízben ítélték el: aj a kerületi bíróság az 1972. március 8-án jogerőre emelkedett ítéletével az 1971. szeptemberben elkövetett magánlaksértés bűntette és egyéb bűncselekmények miatt 1 évi szabadságvesztést szabott ki; b) a kerületi bíróság, illetve a másodfokú bíróság az 1972. évi április 5-én 140