Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

Ez a jogértelmezés azonban a fiatalkorúak büntetésvégrehajtási fokoza­tának a Btk. 97/A. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján történő megálla­pítására, vagyis arra az esetre nem vonatkoztatható, amikor a fiatalkorút a szándékos bűntett elkövetését megelőzően szándékos bűncselekmény miatt szabadságvesztésre ítélték. A fiatalkorban elkövetett bűncselekmény miatt történt elítélés hátrányos következményei alóli mentesítésre vonatkozó szabályokat a Btk. 102. §-a tartalmazza. E § (2) bekezdése szerint, ha a fiatalkorút szándékos vétség miatt szabadságvesztésre, illetőleg szándékos bűntett miatt egy évet meg nem haladó szabadságvesztésre ítélték és a büntetés végrehajtását nem füg­gesztették fel, a fiatalkorú a büntetés kiállásának, illetőleg végrehajtható­sága megszűnésének napján mentesül a büntetett előélethez fűződő hátrá­nyok alól. A (3) bekezdés szerint pedig, ha a fiatalkorú a szándékos bűntett miatt kiszabott egy évet meghaladó szabadságvesztést kiállotta, a bíróság kérelmére mentesítésben részesítheti, amennyiben erre érdemes. Fentebb már utalás történt arra, hogy a nehezebben átnevelhetőség az, ami a fiatalkorúnál a szigorúbb végrehajtási fokozatnak, a fiatalkorúak bör­tönének az alkalmazását indokolttá teszi. A nehezebb átnevelhetőség egyik megnyilvánulása, ha a korábban már szándékos bűncselekmény miatt sza­badságvesztésre ítélt fiatalkorú újabb szándékos bűntettet követ el. A fia­talkorú nehezebben nevelhetőségét — mint a szigorúbb végrehajtási foko­zat alkalmazásának alapját — nem szünteti meg az a körülmény, hogy a fiatalkorú a korábbi elítélésére nézve mentesítésben részesült, az újabb szándékos bűntettet elkövető fiatalkorú attól függetlenül nehezebben átne­velhető, hogy az előző elítéléséhez fűződő hátrányos következmények alól mentesült-e vagy sem. Ennek az értelmezésnek a helyességét támasztja alá az is, hogy a javító­intézeti nevelésre történt korábbi elítélést a törvény az átnevelhetőségen alapuló büntetés végrehajtási fokozatok meghatározásánál a szabadságvesz­tésre ítéléssel azonos megítélés alá vonja, jóllehet a javítóintézeti nevelés nem büntetés, hanem nevelő intézkedés, amelyhez hátrányos jogkövetkez­mények nem fűződnek, tehát ebből a szempontból azonos a mentesítés alá esett szabadságvesztéssel. A törvénynek ebből a rendelkezéséből az is következik, hogy a szóban forgó esetben a szigorúbb végrehajtási fokozat meghatározásának alapja nem egymagában az előző elítéltség — amire nézve a fiatalkorú egyébként esetleg mentesítésben részesült — hanem az a tény, hogy a fiatalkorú az előző elítéltsége, illetve javítóintézeti nevelése ellenére újabb bűntettet kö­vetett el, ami szükségessé teszi, hogy az emiatt kiszabott szabadságvesztését — kellő átnevelése érdekében — a szigorúbb végrehajtási fokozatban, a fia­talkorúak börtönében hajtsák végre. A Btk. 97/A. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezés he­lyes értelmezése szerint tehát a fiatalkorúra szándékos bűntett miatt kisza­bott szabadságvesztést a fiatalkorúak börtönében kell végrehajtani abban az esetben is, ha szándékos bűncselekmény miatt történt korábbi elítélésé­hez fűződő hátrányos következmények alól mentesült. 139

Next

/
Oldalképek
Tartalom