Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

az érdemesség hiánya okából anélkül utasította el, hogy a terheltet meghallgatta és az esetleg szükséges bizonyítást — tárgyalást tartva — felvette volna. Kétségtelen, hogy a bíróság érdemben látszólag helyesen foglalt állást, amikor a kérelmet az érdemesség hiányára hivatkozva utasította el, mert a terhelt az általa okozott sérelem jóvátételére nem törekedett. Ugyanakkor viszont — a kérelmező fellebbezéséből — az állapítható meg, hogy a sértett vállalat polgári jogi igényét vele szemben nem is érvényesítette. A kérdéses büntető eljárás óta több mint húsz év telt el. Az is kitűnik az iratokból, hogy a kérelmező ellen a munkáltatói értesítés szerint az elmúlt időben fegyelmi eljárás indult és, alacsonyabb munkakörbe helyezték. Az azonban az iratokból nem állapítható meg, hogy a kérelmező a fegyelmi vétséget mikor követte el és milyen jellegű volt az. A munkáltatói értesítés mellett a fegyelmi iratok beszerzése sem történt meg, amelyből mindezek megállapíthatók lettek volna. Ezeknek az adatoknak a hiányában a terhelt kérelme tárgyában nem lehet megalapozottan dönteni, ezekre a körülményekre nézve megalapozott tényállást nem is lehetett megállapítani. Az említett körülmények tekintetében a terheltnek pedig módot kellett volna adni arra, hogy álláspontját kifejtse, valamint tárgyalás tartása és további bizonyítás felvétele lett volna célszerű. A Be. 381. §-a (2) bekezdésének második mondatában írt, a kérelem elbírálására vonatkozó szabály — a törvényhely miniszteri indokolását is figyelembe véve — a Be. 356. §-a (2) bekezdésének d) pontjában írt részletes rendelkezések szerint alkalmazandó. Ebben a körben pedig továbbra is fenn kell tartani azt a korábbi ítélkezési gyakorlatot, hogy a bírósági mentesítés iránti kérelmet az érdemesség hiánya okából legalábbis a kérelmező meghallgatása nélkül nem lehet elutasítani. A Legfelsőbb Bíróság határozata a Be. 268. §-án és a Be. 262. §-ának (1) bekezdésén alapszik. (Legf. Bír. Rf. II. 1127/1976. sz.) (530/1976.) 7979. Egy évet meg nem haladó büntetés tekintetében bírósági mentesítésnek nincs helye. Ha ilyen esetben a törvényi mentesítés nem áll be, az elítélt csupán kegyelmi mentesítésben részesíthető. N. J. L r. terheltet az első fokú bíróság a jogerőre emelkedett végzésével mentesítette az összbüntetésként kiszabott 7 hónapi szabadságvesztés hátrányos következményei alól. Az említett összbüntetés az alábbi két büntetés egybefoglalása útján jött létre: a) az első fokú, illetve a másodfokú bíróság az 1968. október 29-én jogerőre emelkedett ítéletével hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt kiszabott 5 hónapi szabadságvesztést, továbbá b) az első fokú bíróság ítéletével, illetve a másodfokú bíróság 1970. február 25-én jogerőre emelkedett végzésével az 1969. március 12-én elkövetett garázdaság bűntette miatt kiszabott 3 hónapi szabadságvesztés. A végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos, a megtámadott végzés több okból törvénysértő. 1. A végzés mindenekelőtt tévesen hivatkozott arra, hogy az összbüntetési ítéletet a másodfokú bíróság felülbírálta. Az összbüntetési ítélet ugyanis első fokon jogerőre emelkedett. A jogerő napját a kerületi bíróság tévesen 127