Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

vesztésre ítélik. Minthogy a terheltet a tvr. hatályba lépését követően csak a most elbírált ügyben ítélték el: a mentesítés a jelen ügyben elbírált cselekmény szempontjából még nem vesztette hatályát. A megyei bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás az alábbiak szerint alapos. A megyei bíróság helyesen hivatkozott határozatában arra, hogy a terhelt a korábbi elítéléséhez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól mentesült. Tévedett ellenben, amikor arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a mentesítés a jelen ügyben elbírált cselekmény szempontjából még nem vesztette hatályát. A megyei bíróságnak ez az álláspontja ellentétben áll a Legfelsőbb Bíróság BK. 497. számú állásfoglalásában kifejtettekkel. A kollégiumi állásfoglalás ugyan a Btk. 80. §-a és 81/A. §-a alapján történő mentesítéssel kapcsolatos, az ott kifejtettek azonban értelemszerűen vonatkoznak a közkegyelmi mentesítésre is. E kollégiumi állásfoglalás szerint pedig, ha a mentesítés hatályvesztését eredményező feltétel bekövetkezik, a mentesítés visszamenőleg veszti hatályát, ennélfogva az újabb bűncselekmény elbírálásánál a korábbi elítélést már figyelembe kell venni, a mentesítés is csak együttesen állhat be. Az 1975. évi 7. sz. tvr. 14. §-a értelmében a mentesítés hatályát veszti, ha a mentesített személlyel szemben a közkegyelmi rendelet hatályba lépését követő három éven belül szándékos bűncselekmény miatt szabadságvesztést szabnak ki. Az eljárt bíróságok a terheltet a közkegyelmi rendelet hatályba lépését követő három éven belül ítélték el szándékos bűncselekmény miatt szabadságvesztésre: a mentesítés tehát — figyelemmel a kollégiumi állásfoglalásra — visszamenően hatályát vesztette. Tévedett ezért a megyei bíróság, amikor a terheltet büntetlen előéletűnek tekintve, erre alapította, a járásbíróság ítéletének a cselekmény minősítésére, a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára vonatkozó rendelkezését megváltoztatta és mellőzte a terheltnek a feltételes szabadságból való kizárását. A Legfelsőbb Bíróság a törvénysértés megállapítása mellett a megyei bíróság ítéletét a jelzett részeiben hatályon kívül helyezve, a terhelt cselekményét a Btk. 275. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdésének a) pontja szerint minősülő visszaesőként elkövetett tartási kötelezettség elmulasztása bűntettének minősítette. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság ítéletének büntetést kiszabó rendelkezése nem törvénysértő. A megyei bíróság által kiszabott 1 évi szabadságvesztés, figyelemmel az elmaradt tartásdíj összegére, a súlyosabb minősítés mellett is megfelel a büntetés kiszabására irányadó elveknek. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a változott minősítés mellett is a megyei bíróság által alkalmazott büntetést tekintette törvényesnek. Egyben megállapította, hogy a szabadságvesztést a Btk. 38/B. §-ának a) pontja értelmében szigorított börtönben kell végrehajtani és hogy a terhelt a Btk. 39. §-a (2) bekezdésének a) pontja értelmében feltételes szabadságra nem bocsátható. (Legf. Bír. B. törv. IV. 544/1977. sz.) (359/1977.) 124