Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

sem áll be a törvényi mentesítés, ha*a jeltételes szabadság alatt újabb bűncselekményt követ el, s ezért elítélik. III. Osszbüntetés kiszabása esetén annak egész tartamára nézve az alapítéletekben megjelölt legszigorúbb végrehajtási fokozatot kell megállapítani. J. József terhelt büntető ügyeiben az eljárt bíróságok az alábbi határozatokat hozták. 2. A járásbíróság, illetőleg a megyei bíróság 1973. február 8. napján kelt ítéletével a terheltet súlyos testi sértés bűntette és garázdaság bűntette miatt halmazati büntetésül szigorított börtönben végrehajtandó 1 évi és 2 hónapi szabadságvesztésre és a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. A terhelt az elítés alapjául szolgáló bűncselekményeket 1971. augusztus 16. napján és 1972. január 26. napján követte el. A szabadságvesztés végrehajtását 1973. május 8. napján kezdték meg és az ítéletben foglalt rendelkezés ellenére a terheltet 1974. március 21. napján feltételes szabadságra bocsátották. A feltételes szabadság 1974. július 5. napján telt le. 2. A járásbíróság ítéletével, illetőleg a megyei bíróság 1975. január 16. napján kelt végzésével a terheltet szeszes italtól befolyásolt állapotban súlyos testi sértést okozó gondatlanul elkövetett közlekedési vétség miatt 1 évi szabadságvesztésre és a járművezetéstől 3 évi időtartamra történő eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztést fogházban kell végrehajtani és a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. Egyben az 1. alatt jelzett ügyben nyert feltételes szabadságot megszüntette. A terhelt az elítélés alapjául szolgáló bűncselekményt 1974. június 27. napján — a feltételes szabadság tartama alatt — követte el. 3. A járásbíróság 1975. február 10. napján kelt és február 28. napján jogerőre emelkedett ítéletével az 1. és 2. pontban jelzett ítéletben kiszabott büntetéseket összbüntetésbe foglalta, az osszbüntetés tartamát 1 évi és 1 hónapi szabadságvesztésben állapította meg azzal, hogy a büntetést börtönben kell végrehajtani és a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. Az összbüntetési ítélet ellen a terhelt terhére emelt törvényességi óvás alapos. Törvényt sértett az összbüntetési ügyben eljárt járásbíróság az ítéletének meghozatalakor, mert a 2. pont alatt jelzett ítéletében kiszabott büntetést az 1. pont alatt jelzett szabadságvesztés még le nem töltött részével foglalta összbüntetésbe. Ez az eljárás ellentétben áll a Btk. 72. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezéssel, amely szerint a több szabadságvesztés összbüntetésbe foglalása esetén a kiszabott szabadságvesztéseket — nem pedig azok hátralevő részét — kell összbüntetésbe foglalni. A bírói gyakorlat egységes abban (BJD. 5480), hogy olyan esetekben, ha a terhelt büntetésének teljes kitöltése feltételes szabadságra bocsátás folytán nem történt meg, és ezt a büntetést kell egy másik szabadságvesztés büntetéssel összbüntetésbe foglalni, a Btk. 73. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazása során az elengedés mérvének kell a ténylegesen egyfolytában letöltendő szabadságvesztés tartamához igazodnia. Ettől eltérő felfogás azt eredményezné, hogy a feltételes szabadságnak a Btk. 40. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján történő megszüntetése ténylegesen nem hatályosulna. 119