Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Be. 290. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a törvényességi óvással megtámadott ítéletnek az összbüntetés tartamát megállapító rendelkezése törvénysértő. Minthogy az adott esetben az összbüntetésbe foglalás célja kizárólag az, hogy kiküszöbölje a több büntetés együttes letöltéséből folyó hátrányokat, a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy a terhelt esetében, aki az 1. pont alatt jelzett ügyben kapott 3 hónapi és 14 napi időtartamú feltételes szabadság alatt követte el a 2. pont alatt jelzett ügyben elbírált cselekményét, a Btk. 73. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával 2 évi és 15 napi szabadságvesztés büntetés felel meg az összbüntetésbe foglalás céljainak, ezért a Be. 290. §-ának (3) bekezdése alapján a fentiek szerint határozott. A Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvással megtámadott ítéletének a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára vonatkozó rendelkezését is törvénysértőnek találta. Az 1. pont alatt jelzett ügyben eljárt bíróság úgy rendelkezett, hogy a szabadságvesztést szigorított börtönben kell végrehajtani. Ez a rendelkezés azon alapul, hogy a terheltet korábban a járásbíróság mint fiatalkorúak bírósága, illetőleg a megyei bíróság 1972. január 4. napján kelt ítéletével folytatólagosan elkövetett garázdaság bűntette miatt a fiatalkorúak fogházában végrehajtandó 9 hónapi szabadságvesztésre ítélte. A terhelt ezt a büntetését 1972. január 27. napján kezdte meg és büntetése 1972. október 28. napján telt volna le, feltételes szabadságra bocsátása folytán azonban 1972. augusztus 31. napján büntetéséből szabadult. A Btk. 102. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint 1972. október 28. napján állt volna be a törvényi mentesítés, ámde ezt az időpontot megelőzően a terhelt 1971. augusztus 16. napján újabb szándékos bűntettet követett el, melyért az 1. pont alatt jelzett ügyben a bíróság szabadságvesztésre ítélte. Mivel a törvényi mentesítés beállta előtt a terhelt újabb bűncselekményt követett el, a Btk. 80. §-a (3) bekezdésének a fiatalkorúakra is vonatkozó rendelkezése szerint a mentesítés csak az újabb bűncselekmény miatt kiszabott büntetésre vonatkozó mentesítéssel együtt [Btk. 83. § (1) bek.] következhetett be. ^ Helyesen járt el tehát az 1. pont alatt jelzett ügyben a bíróság, amikor a Btk. 38/D. §-ának a) pontja alapján szigorított börtönben rendelte a büntetést végrehajtani és a Btk. 39. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján úgy rendelkezett, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Minthogy az összbüntetés meghozatala során az összbüntetésként megállapított szabadságvesztés egész tartamára nézve kell megállapítani az alapítéletekben megjelölt legszigorúbb szabadságvesztés-büntetési fokozatot (Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiumának 490. számú állásfoglalása III. pont), törvénysértéssel járt el a járásbíróság, amikor úgy rendelkezett, hogy az összbüntetést börtönben kell végrehajtani. A Legfelsőbb Bíróság a Be. 290. §-ának (1) bekezdése alapján az ezzel kapcsolatos törvénysértést megállapította. A Be. 378. §-a (2) bekezdésének második mondata szerint az összbüntetésbe foglalás során hozott ítéletében a bíróság a Be. 357. §-ában foglaltak felől is rendelkezhet. A Be. 290. §-a (3) bekezdése alapján ezért a Legfelsőbb Bíróság olyan rendelkezést hozott, hogy az összbüntetésként megállapított szabadságvesztést szigorított börtönben kell végrehajtani. (B. törv. I. 697/1975. sz.) (2/1976.) 120