Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976. január - 1977. december (Budapest, 1979)

^ Az elmeorvosszakértők véleménye szerint a terheltnél az érzelmek hatására a cselekmény elkövetésekor a józan megfontolás háttérbe szorult, tudatában elsősorban az érzelmi tényezők uralkodtak. Ez azonban nem tekinthető kórosnak, éplélektani viszonyok között is előfordul, hogy a tudatban jelentős szerepet játszanak az indulatok, az érzelmek. A terheltnél az érzelmek hatása az átlagosnál nagyobb fokú volt, amit indokolt enyhe mérvű korlátozó tényezőként figyelembe venni; tudatzavar megállapítására azonban nincs alap. A Legfelsőbb Bíróság a szakértői véleményben foglaltakkal a tényállást kiegészítette, kiemelve, hogy a Btk. 21. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alkalmazására a terheltnél a tudatzavar fennállásának hiányában nincs indok. Az 1 év és 4 hónapi szabadságvesztés mértékét megfelelőnek tekintette, miután a Btk. 69. §-a helyett a 68. §-a (3) bekezdésének alkalmazására látott alapot. Ezt az első fokú bíróság által értékelt bűnösségi körülményekkel, továbbá azzal indokolta, hogy az „enyhítő körülmények részben a kísérlettel is összefüggésben állottak". A büntetésnek a kétszeres enyhítés szabályával történt kiszabását az Elnökségi Tanács törvénysértőnek találta. A Legfelsőbb Bíróság figyelmen kívül hagyta a 4. sz. Irányelvben kötelező erővel kifejtetteket. Eszerint ugyanis a kétszeres enyhítés csak szűk körben érvényesülő intézkedés. Ebből folyik, hogy az e körben értékelhető enyhítő körülmények a törvényszabta keretre korlátozódnak. Kísérlet esetén tehát csak akkor alkalmazható a Btk. 68. §-ának (3) bekezdése, ha az értékelhető enyhítő körülmények a kísérlethez, mint olyanhoz kapcsolódnak, magával a kísérleti szakkal összefüggően merültek fel, amilyen például a távoli kísérlet. A terhelt egyenes szándékkal követte el ölési cselekményét, annak végrehajtási módja szinte súrolja az előre kiterveltséget. A sértett életének megmentése kizárólag a véletlenen múlott, ő a maga részéről mindent megtett, hogy férje a sérülései folytán elvérezzen. Szívós kitartással hajtotta végre ölési cselekményét. Cselekménye befejezett kísérlet. Azt, hogy az eredmény bekövetkezését mindenképpen elérni kívánta, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a már súlyosan megsebzett sértett arcára kispárnát szorított, hogy annak kiabálását megakadályozza. Mindezekre tekintettell a törvényességi óvással megtámadott határozat a Btk. 68. §-a (3) bekezdésének alkalmazásával a szabadságvesztést törvénysértő mértékben állapította meg. Az ezzel kapcsolatos indokolás téves. Sem a terhelt büntetlen előélete, sem kiváló munkateljesítménye erre nem szolgálhat alapul, úgyszintén a terhelt depressziós idegállapota sem. Az irányelvnek a kétszeres leszállás alkalmazásával kapcsolatos fent idézett következménye ugyanis objektív jellegű, szorosan kapcsolódik a kísérleti cselekménynek mint olyannak a véghezviteléhez. Ilyennek tehát a terhelt személyében rejlő körülmény — az adott esetben a terheltnél kialakult érzelmi tényezők fokozott hatása — nem tekinthető. A Legfelsőbb Bíróság súlyosító körülményt nem észlelt, holott ilyennek kell tekinteni, hogy cselekményét házastársával szemben követte el, akinek magatartása a bűncselekmény elkövetésénél nem hatott közre. Az ügyben nem merült fel adat arra, hogy a sértett — akár megelőzően is — olyan 105