Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

egy bokros részen bújtak el. Az események hatására a II. r. terhelt idegállapota teljesen megromlott. Ilyen helyzetben július 6-án este a közeli szőlőhegyen levő egyik présházba behatoltak, és itt tartózkodtak 1973. július 8-ig. Ekkor már belátták helyzetük kilátástalanságát, s önként kívántak jelentkezni a hatóságoknál. Ezért a szőlőben tartózkodó H. B.-t kérték meg, hogy tegye meg a bejelentést ott tartózkodásukról. Ennek alapján állította elő őket a rendőrség. A jogerős ítélet ellen a közügyektől eltiltás mellőzése végett emelt törvényességi óvás alapos. A Btk. 49. §-a szerint, amint ezt az ahhoz fűződő miniszteri indokolás is kiemeli, a közügyektől eltiltás alkalmazásának két előfeltétele van. A bíróság csak akkor szabhatja ki ezt a mellékbüntetést, ha: a) főbüntetésként szabadságvesztést alkalmazott és b) a terhelt a közügyekben való részvételre méltatlannak mutatkozik. A Legfelsőbb Bíróság már több esetben rámutatott arra: a társadalmi felfogás szerint az az értékítélet, hogy valaki a közügyekben részvételre méltatlan, az embernek igen súlyos, hátrányos erkölcsi megítélése és személyi jogainak jelentős mérvű korlátozása. A közügyektől eltiltást eredményező hátrányos megítélés az elkövetett bűncselekmények jellegének a következménye, vagy az elkövető fokozottabb társadalomellenességét, a szocialista együttélési szabályok semmibevételét, e szabályokkal való tudatos szembehelyezkedését vonja rosszalló értékelés alá. A fenti tényezők együttesen, egymást kiegészítve is jelentkeznek. A hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása mellett pedig a közügyektől eltiltás általában alkalmazásra kerül (BJD 2529., 2530.). A Btk. 48. §-a kimerítően felsorolja a közügyektől eltiltással járó hátrányos jogkövetkezményeket. Alkalmazása azonban azt a további joghátrányt is eredményezi, a Btk. 82. §-ában foglalt törvényi rendelkezés alapján — a mentesítés egységességénél fogva —, hogy az elítélt mindaddig nem mentesül, illetőleg nem mentesíthető, amíg a közügyektől eltiltás végrehajtása be nem fejeződött, vagy végrehajthatósága meg nem szűnt. E törvényi rendelkezésekből és a Legfelsőbb Bíróság iránymutatásaiból következik, hogy a közügyektől eltiltás alkalmazása felől az eljáró bíróságnak minden alkalommal a büntetés kiszabásánál irányadó összes körülmények gondos mérlegelése után kell döntenie. Mindezekre tekintettel kérdéses tehát, hogy olyan esetben, amikor a terheltet szabadságvesztésre ítélték ugyan, annak végrehajtását azonban fegyelmező zászlóaljban rendelték el, helye lehet-e a közügyektől eltiltásnak. A törvény kifejezetten tiltó módon ugyanis erről nem rendelkezik. Ennek megítélésénél elsősorban azt kell vizsgálni, hogy a fegyelmező zászlóaljban való végrehajtási mód alkalmazására, illetve a közügyektől eltiltásra vonatkozó törvényi rendelkezések és irányadó szempontok mennyiben esnek egybe, illetőleg zárják ki egymást. A Btk. 107. §-ának (1) bekezdése szerint: „A bíróság a sorállományú katonára három hónapnál hosszabb, de két évet meg nem haladó tartamban kiszabott szabadságvesztésnek fegyelmező zászlóaljban való végrehajtását rendeli el, ha az elítélt hátralevő szolgálati idejére is figyelemmel a büntetés célja ezúton is elérhető." Annak eldöntésénél, hogy a 81