Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

azonban az említett feltételek adva vannak, a bíróság köteles kiszabni ezt a mellékbüntetést. A másodfokú bíróság a közügyektől eltiltást azzal az indokolással mellőzte, hogy a terhelt ,,a közügyek gyakorlásától már cselekménye folytán ki van zárva". A terhelttel szemben az első és a másodfokú bíróság tiltott határátlépés bűntette miatt szabadságvesztést szabott ki. A terhelt már három ízben volt szabadságvesztésre ítélve, ezek közül egy esetben tiltott határátlépés kísérlete és egy esetben tiltott határátlépésre irányuló előkészület miatt. A büntetések kiállásai reá hatástalanok voltak. Űjabb bűntettet követett el, amely körülmény kifejezésre juttatja a terhelt társadalomra veszélyességének magasabb fokát és sajátos jellegét. A terhelt munkahelyeit gyakran változtatta és csavargó életmódot folytatott. A terhelt tehát a közügyekben részvételre méltatlan. A törvény nem tartalmaz olyan megszorítást, hogy a jogszabály megszegésével külföldön tartózkodó terhelttel szemben közügyektől eltiltás nem alkalmazható. Törvényt sértett tehát a másodfokú bíróság, amikor a terhelt közügyektől eltiltását mellőzte. A Legfelsőbb Bíróság ezért a törvénysértést megállapítva, a megyei bíróság ítéletének a közügyektől eltiltás mellőzésére vonatkozó részét hatályon kívül helyezte és a terheltet a Btk. 49. §-a alapján a személyi körülményeire, a bűntett jellegére és tárgyi súlyára tekintettel a társadalom védelme érdekében a főbüntetéssel arányos mértékű közügyektől eltiltásra ítélte. (Legf. Bír. B. törv. II. 89/1974. sz.) (281/1974.) 49. § 7118. Fegyelmező zászlóaljban végrehajtani rendelt szabadságvesztés kiszabása esetén közügyektől eltiltás nem alkalmazható. A katonai bíróság ítéletével az I. és a II. r. honvéd terheltet bűnösnek mondta ki szökés bűntettében, lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés bűntettében, valamint őrutasítás megszegésének vétségében, s ezért az I. r. terheltet 1 évi és 8 hónapi szabadságvesztésre, továbbá 2 évre a közügyektől eltiltásra; míg a II. r. terheltet 1 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre, továbbá 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést mindkét terheltnél fegyelmező zászlóaljban rendelte végrehajtani. Az ítélet perorvoslatok hiányában jogerőre emelkedett. Az ítéletben megállapított tényállás szerint a terheltek 1973. februárjában vonultak be sorkatonai szolgálatra. Bevonulásukat követően baráti viszony alakult ki közöttük és megbeszélték, hogy az alakulattól meg fognak szökni. Ezt követően pedig hamis iratokat szereznek, és ezek segítségével az ország olyan részébe mennek, ahol nem ismerik őket. Amikor 1973. július 4-én őrszolgálatba léptek, felállításuk után a kerítésen keresztül a laktanyából eltávoztak. Fegyverzetüket magukkal vive, az onnan néhány kilométerre levő erdőkig jutottak el. Az ellenük tett intézkedések miatt azonban jóval távolabb nem tudtak haladni, ezért július 5-én reggel a fegyvereket és a lőszert az avarban elrejtették, ők maguk pedig 80