Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

tőséghez fűzött remények valóra válnak, az elítélt a feltételes szabad­ságra bocsátással visszanyerheti szabadságát. A Btk. 39. §-ának (1) bekezdése arról rendelkezik, hogy a határozott ideig tartó szabadságvesztésre ítélt mely esetekben bocsátható — a (2) bekezdése pedig arról, hogy mely esetekben nem bocsátható feltételes szabadságra. A feltételes szabadságra bocsátást kizáró okok tehát csak a határo­zott ideig tartó szabadságvesztésre ítéltekre vonatkoznak. A Btk. 39. §-ának (3) bekezdése értelmében az életfogytig tartó sza­badságvesztésre ítélt akkor bocsátható feltételes szabadságra, ha a sza­badságvesztésből legalább tizenöt évet, halmazati büntetés esetében leg­alább húsz évet kitöltött és alaposan feltehető, hogy a büntetés célja to­vábbi szabadságelvonás nélkül is elérhető. A törvény az életfogytig tartó '•— tehát határozatlan időtartamú — szabadságvesztésre ítélteknél kizáró okot nem állapít meg és arra sem utal, hogy az ilyen elítéltek a határozott ideig tartó szabadságvesztésre ítéltekkel kapcsolatos kizáró ok fennállása esetén nem bocsáthatók fel­tételes szabadságra. Az álláspont helyességére utal a Btk. 72. §-a (4) bekezdésének az a rendelkezése is, hogy ha az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt a büntetés végrehajtása alatt újabb bűncselekményt követ el és ezért nem ítélik halálra, fegyelmi büntetést kell alkalmazni. Ezen felül a bíróság a feltételes szabadságra bocsátásnak a törvényben meghatározott leg­korábbi időpontját legfeljebb öt évvel elhalasztja. Viszont a Btk. 39. §-a (2) bekezdésének c) pontja akként rendelkezik, hogy nem bocsátható feltételes szabadságra, akit szabadságvesztés végrehajtásának befeje­zése előtt elkövetett bűncselekmény miatt ítéltek szabadságvesztésre. Az álláspont helyességére lehet következtetni végül a feltételes sza­badságra bocsátás kizárására vonatkozó rendelkezésnek törvényi elhe­lyezéséből is. A feltételes szabadságra bocsátás eseteit ugyanis a felté­teles szabadságra bocsátást kizáró okok felsorolása követi, és csak ezután következik az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek feltételes sza­badságra bocsátására vonatkozó rendelkezés. Az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélés esetében tehát nem ér­vényesülnek a Btk. 39. §-a (2) bekezdésének a)—c) pontjaiban megha­tározott kizáró okok. 7103. Feltételes szabadságra bocsátásból való törvénysértő kizárás fiatalkorban elkövetett bűncselekmény miatt történt próbaidőre felfüg­gesztett szabadságvesztésre elítélésre hivatkozással. A megyei bíróság O. Géza vádlottat mint tettest emberölés bűntetté­nek kísérlete miatt 7 évi — fiatalkorúak börtönében végrehajtandó — szabadságvesztésre ítélte és a közügyektől 5 évre eltiltotta. O. György vádlottat pedig mint bűnsegédet emberölés bűntettének kísérlete miatt 5 évi — szigorított börtönben végrehajtandó — szabadságvesztésre ítélte és a közügyektől 5 évre eltiltotta. A tényállás lényege a következő. O. Géza 1973. március 3-án az egyik pécsi italboltban találkozott O. Györggyel és O. Ferenccel. Az italboltban tartózkodott O. Sándor sér­65

Next

/
Oldalképek
Tartalom