Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

tett is a feleségével. O. Géza elhatározta, hogy társai segítségével megveri a sértettet, aki őt 1972. év tavaszán megverte. A sértett és a felesége, valamint a vádlottak és O. Ferenc este elindultak az italboltból. O. Géza arra kérte O. Györgyöt és O. Ferencet, hogy segítsék megverni a sértettet. Amikor a vádlottak és O. Ferenc észrevették az előttük haladó sértettet és feleségét, a vádlottak utánuk siettek, a sértett megverését lebeszélni igyekvő O. Ferenc pedig végleg eltávozott. Közben O. Géza elővette a zsebkését és nyitott állapotban jobb kezében tartotta. Ezt látta O. György is. Amikor a vádlottak utolérték a sértettet, O. György rátámadt és hátulról a földre rántotta, ugyanakkor O. Géza a sértett fejét karjánál fogva megemelte és nyakba szúrta. Az életveszélyes — 45—50%-os munkaképesség-csökkenést okozó sérülés — 2 hónap alatt gyógyult. Tévedett az első fokú bíróság, amikor megállapította, hogy O. György feltételes szabadságra nem bocsátható. A Btk. 39. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint nem bocsátható feltételes szabadságra, akit a szándékos bűncselekmény elkövetését megelőzően szándékos bűncselekmény miatt szabadságvesztésre ítéltek, és ennek kiállásától vagy végrehajthatóságának megszűnésétől a bűncselekmény elkövetéséig öt év még nem telt el. A Btk. 102. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha a fiatalkorúval szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtását próbaidőre felfüggesztették, az elítélt az ítélet jogerőre emelkedésének napján mentesül a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól. A vádlottat a jelen bűncselekmény elkövetését megelőzően: 1970. június 18. napján a városi bíróság súlyos testi sértés miatt 4 hónapi szabadságvesztésre ítélte, ennek végrehajtását azonban 3 évi próbaidőre felfüggesztette. A vádlott tehát korábbi büntetésére nézve az ítélet jogerőre emelkedésének napján: 1970. június 18-án mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól. Ez a mentesítés végleges jellegű, tehát nem veszti hatályát azzal sem, hogy a felfüggesztett büntetés utólagos végrehajtására kerül sor. A mentesítés pedig a törvénynek a Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai kollégiuma 489. számú állásfoglalásában kifejtett értelmezése szerint kizárja a Btk. 39. §-a (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából az ilyen elítélés figyelembevételét. Az első fokú bíróság a feltételes szabadságra bocsátás kizárásával kapcsolatos indokolásánál a Btk. 39. §-a (2) bekezdésének c) pontjára hivatkozott. Az említett kizáró ok alkalmazására azonban csak abban az esetben kerülhet sor, ha egyfelől a korábbi szabadságvesztést gondatlan bűncselekmény miatt szabták ki, vagy a bíróság a szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt elkövetett gondatlan bűncselekmény miatt alkalmazott szabadságvesztést; másfelől a fiatalkorúval szemben kiszabott felfüggesztett szabadságvesztésre vonatkozó mentesítés a végrehajtás elrendelésével sem veszti hatályát, márpedig a mentesítés alá esett büntetés a Btk. 39. §-ának alkalmazása szempontjából figyelembe nem vehető. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja tehát az, hogy a Btk. 39. §-a (2) bekezdésének c) pontja fiatalkorú elkövetővel szemben nem alkalmazható azon az alapon, hogy a próbaidő alatt elkövetett bűncselek66