Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

tánytalannak érezte, ez váltott ki belőle dühreakciót, amit csak orvosi beavatkozással sikerült lecsillapítani. Amennyiben az elhalasztott büntetést nem kellene rajta végrehajtani, a szabadságvesztést fegyelmező zászlóaljban is letölthetné, és ez indokolja vele szemben a Btk. 38/E. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazását is. A másodfokon meghozott ítélet ellen a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának téves meghatározása miatt, a fegyházban történő végrehajtás elrendelése végett a terhelt terhére emelt törvényességi óvás alapos. Helyesen látta a Legfelsőbb Bíróság másodfokon eljárt tanácsa, hogy az első fokú bíróság által a terheltre kiszabott fő- és mellékbüntetés az elkövetett cselekmény súlyának és a megvalósítás körülményeinek figyelembe vétele mellett eltúlzott. Ennek folytán a büntetés általa eszközölt mérséklése törvényes volt, s az ekként megállapított enyhébb büntetés felel meg az állandó bírói gyakorlatnak. Tévedett viszont, amikor a Btk. 38/E. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazásával további enyhítést eszközölt és a szabadságvesztést enyhébb fokozatban rendelte végrehajtani. Az 1971. évi 28. számú törvényerejű rendelet 7. §-a a Btk. 38/E. §-a (1) bekezdésének módosításával tágabb lehetőséget adott az eljáró bíróságoknak, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának megállapításánál az általános szabályoktól eltérjenek, miután ezt nem csupán kivételesen engedi meg. Miként e rendelkezés miniszteri indokolása is rámutat: a szabadságvesztés végrehajtási fokozataira vonatkozó előírások merev alkalmazása gátolhatná az egyéniesítés elvének érvényesülését, s ez indokolttá teszi a bíróságok részére mind a szigorítás, mind pedig az enyhítés irányában mérlegelési lehetőség biztosítását. Ezért míg a korábban hatályban volt jogi szabályozás ezt a mérlegelési lehetőséget csupán kivételesen adta meg a bíróság számára, az új rendelkezés azt minden olyan esetben biztosítani kívánta, „amikor a bíróság a vádlott személyiségének és a kategorizálásnál irányadó egyéb szempontoknak alapos mérlegelése után arra a meggyőződésre jut, hogy a büntetés célja csupán az általánostól eltérő szabályok alkalmazása mellett érhető el." A tvr. említett rendelkezése ezért hatályon kívül helyezte a Btk. 38/E. §-ának korábbi (2) bekezdését is, amely iránymutatást tartalmazott arra nézve, hogy mikor indokolt eltérni a büntetésvégrehajtás általános rendelkezéseitől. Ennek okaként arra utal, hogy jobban megfelel egy általánosabb, az elkövető személyi körülményeire, a bűncselekmény indítékára és az elkövetés módjára utalás, mert a bírói gyakorlat nyilvánvalóan ilyen általánosabb fogalmazás mellett is figyelembe veszi a büntető eljárás során feltárt olyan körülményeket, amelynek a büntetésvégrehajtás eredményessége szempontjából jelentősége van. így bár a Btk. 38/E. §-a (1) bekezdésének újabb szövegezése az ítélkezési gyakorlatra bízta a szigorúbb, illetve az enyhébb végrehajtási mód alkalmazásának alapjául szolgáló körülmények kidolgozását, továbbra is irányadónak kell tekinteni a Legfelsőbb Bíróság Bf. II. 729/ 1967. számú ítéletében elfoglalt — az újabb jogszabály szövegének is megfelelő — azt az elvi álláspontot, hogy a törvényben általánosan 63