Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

Az első fokú bíróság álláspontja szerint bár a sértettnek és N. E.-nek a vádlott ellen intézett jogtalan támadása jellegéből, körülményeiben komoly volt, emberélet elleni támadást nem jelentett, és így nem volt indokolt, hogy a vádlott a támadást késsel, nagy erővel okozott szúrással hárítsa el. Ezért javára a Btk. 25. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezést nem alkalmazta. A Btk. 25. §-ának (2) bekezdése szerint jogos védelemben az cselekszik, akinek a cselekménye a közérdek vagy a saját, illetőleg mások személye vagy javai ellen intézett vagy azokat közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges. A jogtalan támadás tehát nemcsak a támadás bekövetkezésekor, de már akkor is jogszerűen elhárítható, ha maga a támadás közvetlenül fenyegető közelségbe kerül. A tényállásból kitűnően a vádlottat a sértett és barátja minden elfogadható indok nélkül üldözőbe vette, megöléssel fenyegette, tettlegesen bántalmazta és egyikük meg is szúrta. Az erőfölényben levő támadók a kétségbeesetten menekülő vádlottat még ezt követően is — megöléssel fenyegetőzve — kitartóan üldözték. Ilyen körülmények között, ha a nevezettek ténykedése súlyosságában még nem is érte el a vádlott élete elleni támadást, a vádlottnak a jogtalan támadás bekövetkezésétől nemcsak szubjektíve, hanem objektíve is tartania kellett. Az élet elleni, közvetlenül fenyegető jogtalan támadást a megtámadott személy akár a támadó életének veszélyeztetésével is jogosult elhárítani. Ilyen esetben az arányosság kérdése nem merülhet fel, és irreális annak megkövetelése, hogy védekező magatartásának enyhébb vagy súlyosabb következményeit a megtámadott mérlegelje. Az első fokú bíróságnak az az okfejtése, hogy „nyilvánvalóan elegendő lett volna, ha a vádlott csupán elhárító mozdulatot tesz a késsel vagy üldözőjét olyan helyen sebesíti meg, ahol nemes szervek nem helyezkednek el" — ezen irreálisnak jelzett követelmények körébe esik. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a legfőbb ügyész indítványát magáévá tette és az első fokú bíróság ítéletének indokolását akként változtatta meg, hogy a vádlottnak az emberölés bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól történt felmentését a Btk. 25. §-ának (1) bekezdésére alapította. (Legf. Bír. Bf. I. 1096/1974. sz.) (203/1975.) 25. § (1) és (2) bek. 7072. Jogos védelem esetében a védekező cselekmény arányosságát elsősorban az elkövető szándéka alapján kell megítélni. A megyei bíróság az I: r. vádlottat az emberölés bűntette miatt ellene emelt vád alól büntethetőséget kizáró okból a Btk. 25. §-a (3) bekezdésének első fordulatára hivatkozással a Be. 214. §-a (3) bekezdésének c) pontja alapján felmentette. A legfőbb ügyész a bejelentett fellebbezés keretében az I. r. vádlottnak a Btk. 25. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján történő felmentését indítványozta. Az első fokú bíróság megállapítása szerint az I. r. vádlott az őt kézzel, ököllel bántalmazó B. Á. megszúrásakor jogosan védekezett ugyan, mégis 46