Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

katonák előtt való megsértésének folytatólagosan elkövetett bűntette miatt ítélte el. Az első fokú bíróság által megállapított tényállás szerint a II. r. vádlott október 18-án a délutáni órákban egy liter bort vásárolt, amelyet az I. r. vádlottal közösen fogyasztottak el. Később az italozás folytatása végett a kerítésen keresztül engedély nélkül elhagyták az alakulat körletét, és a közelben levő MÁV büfékocsihoz mentek. Itt nagyobb mennyiségű sör elfogyasztása után mindketten erősen ittas állapotba kerültek. A vádlottak jogtalan távollétéről értesülve B. őrmester egységügyeletes — két katonával — a keresésükre indult. Miután a vádlottakat megtalálta, felszólította őket: menjenek be a körletbe. A vádlottak a többszöri felhívásnak sem tettek eleget. Miután B. őrmester látta, hogy az erősen ittas állapotban levő vádlottak nem engedelmeskednek a felhívásnak, az alakulattól V. szakaszvezető parancsnoksága alatt őrkatonákat hívott ki. A megjelent járőr intézkedésére a vádlottak az alakulathoz visszatértek, azonban az intézkedés során, majd a vacsoraidő alatt az étkezdében mintegy 30—40 sorkatona előtt B. őrmesterre tiszteletlen és durván sértő megjegyzéseket tettek. A vádlottakat végül kijózanodásukig fogdába helyezték, és cselekményeikért az egység parancsnoka fogda fenyítéssel sújtotta őket. A katonai bíróság által is megállapított tényállás kiegészítését, illetve módosítását indítványozta a Katonai Főügyészség. Álláspontja szerint helytelen az a megállapítás, hogy B. őrmester parancsának kiadásakor a vádlottak már erősen ittas állapotban voltak, s ebből eredően képtelenek voltak a hozzájuk intézett parancs megértésére és az annak megfelelő magatartás tanúsítására. Ennek megfelelően pedig cselekményük parancs iránti engedetlenségnek minősül. A Legfelsőbb Bíróság az indítvánnyal nem értett egyet. A tárgyalási jegyzőkönyv adatai szerint maga B. őrmester, de a vele együtt levő többi tanú is határozottan állította, hogy az intézkedés megkezdésekor már mindkét vádlott — de különösen a II. r. vádlott — szemmel láthatóan erősen ittas állapotban volt. Ezért e bizonyítékokra alapítottan helyesen állapította meg a katonai bíróság a vádlottak erősen ittas állapotát. Ekként a katonai bíróság által megállapított tényállásnak sem a kiegészítésére, sem a módosítására törvényes alap nem volt. így azt a Legfelsőbb Bíróság elfogadta ítélkezése alapjául. A katonai bíróság az irányadó tényállás alapján helyesen értékelte a vádlottak magatartását a Btk. 319. §-a (2) bekezdésének b) pontjába ütköző és szolgálati tekintély katonák előtt való megsértése folytatólagosan elkövetett bűntettének. Tévedett azonban, amikor az ugyanezen szakasz (2) bekezdésének a) pontjában foglalt minősítő körülményt nem állapította meg. A vádlottak ugyanis elöljárójuk szolgálati tekintélyét nemcsak más katonák előtt, hanem kijelentéseik tartalmánál és sértő magatartásuk megnyilvánulási formájánál fogva feltűnően durván is sértették. A Legfelsőbb Bíróság ezért mindkét vádlott cselekményét a Btk. 319. §-a (1) bekezdésébe ütköző, de a (2) bekezdés a) és b) pontja szerint 483