Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

minősülő szolgálati tekintély feltűnően durva, folytatólagosan elkövetett katonák előtt való megsértése bűntettének minősítette. Ezen túlmenően azonban a Legfelsőbb Bíróság a minősítés ellen irányuló ügyészi fellebbezést nem találta alaposnak. Az ugyanis a vádlottak cselekményének a Btk. 317. §-a (2) bekezdésének a) pontjába ütköző, folytatólagosan, alárendeltek jelenlétében és sértő módon elkövetett parancs iránti engedetlenség bűntetteként való minősítésére irányult. A fellebbezésben kifejtett álláspont szerint a vádlottak nem voltak kórosan részegek vagy a beszámíthatatlanságig ittas állapotban, ezért képesek voltak elöljárójuk szolgálati parancsát megérteni és azt végrehajtani, így, miután a végrehajtást megtagadták, a parancs iránti engedetlenségért és nem csupán az elöljárói tekintély megsértéséért tartoznak büntetőjogi felelősséggel. A Legfelsőbb Bíróság azonban e tekintetben lényegében a katonai bíróság jogi indokolásával értett egyet. A BH-ban 7189. szám alatt közzétett határozatában ugyanis elvi éllel mutatott rá, hogy a Fegyveres Erők Szolgálati Szabályzata előírásainak helyes értelmezése szerint minden alárendeltnek csakis olyan szolgálati parancsot lehet adni, amelyet teljesíteni képes. Az ittassága vagy egyéb ok miatt az utasítást helyesen felfogni és ennek megfelelő magatartást tanúsítani képtelen katonának adott utasítás jellegét ez okból elsősorban nem az ilyen állapotban levő katona beszámítási képessége, hanem a parancs kiadhatósága szempontjából — tehát az elöljáró oldaláról kell vizsgálni. A szabályzat ugyanis tilalmazza, hogy olyan katonának adjon szolgálati parancsot, akitől, az állapota miatt, annak megfelelő megértése és végrehajtása nem várható el. Az ilyen személynek adott parancs ezért az elöljáró oldaláról értékelve helytelen és ezért nem tekinthető szolgálati parancsnak. A szolgálat ellátására ittasságuknál fogva képtelen katonákat ugyanis nem parancsok kiadásával, hanem a szabályzatban előírt egyéb módon kell a megfelelő magatartásra kényszeríteni. Ezzel összhangban rendelkezik a Katonai Rendészeti Utasítás is akként, hogy a súlyosan lerészegedett katonát elő kell állítani, s amennyiben vonakodik az erre vonatkozó felhívásnak eleget tenni, úgy vele szemben testi erővel vagy egyéb módon kényszert kell alkalmazni (III. Fejezet 44—47. pontok). Az ittas személyekkel szembeni parancs adásának kizártságára utal a Fegyveres Erők Fegyelmi Szabályzatának 85. pontjában írt rendelkezés is, amely szerint ittas állapotban levő katonát — éppen a felismerési és értékelési képessége hiányos voltára tekintettel — fenyíteni nem szabad, a fenyítés kiszabását kijózanodásáig el kell halasztani, s ha szükséges, ez ideig fogdába lehet helyezni. Rá kell mutatni e körben arra is, hogy az ittasság mértékét a katona szolgálati feladatainak figyelembe vételével kell megítélni, s így az nem feltétlenül esik egybe az alkoholos befolyásoltság fokának orvosi meghatározásával. Az ittassága súlyosságát és az emiatt tett elöljárói intézkedést minden esetben az intézkedő elöljárónak kell a katonai szolgálati szempontokra figyelemmel megítélni, illetve meghatározni. Nyilvánvaló ugyanis, hogy őr- vagy készenléti szolgálat ellátására annak a katonának sem lehet parancsot adni, aki a legkisebb mértékben is alkoholos befo484