Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

vagyon elleni bűncselekmények tekintetében nem volt visszaeső. Álláspontja szerint ugyanis a visszaesés az 1969. évi jugoszláviai elítéléstől számítandó, s mivel az elbírált bűncselekmények elkövetéséig a jelzett büntetés kiállásától még 5 év nem telt el, ezt a cselekményt többszörösen visszaeső által elkövetett lopás bűntettének minősítette. A megyei bíróság ítéletének az egyrendbeli, többszörösen visszaeső által elkövetett lopás bűntetteként értékelt cselekmény minősítésére és annak indokolására vonatkozó része ellen a terhelt javára emelt törvényességi óvás alapos. A Btk. 4. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint a magyar törvényt kell alkalmazni, ha magyar állampolgár külföldön olyan cselekményt követ el, amely a magyar törvény szerint bűncselekmény. A Btk. 6. §-a szerint pedig a felelősségre vonásnak nem akadálya az, ha az elkövetőt a külföldön elkövetett bűncselekményért a külföldi bíróság jogerősen elítélte. Eszerint a külföldi elítéltség res iudicatát nem eredményez. A törvény célja tehát az, hogy a magyar állampolgárnak a magyar állam területén kívül tanúsított bűncselekményt megvalósító magatartására is kiterjedjen a magyar büntető törvény hatálya. Amennyiben pedig a magyar bíróság a külföldi elítélés alapjául szolgáló ugyanazon bűncselekmény tárgyában hoz ítéletet, a Btk. 6. §-ában foglaltak szerint a külföldi bíróság jogerős ítélete alapján végrehajtott büntetést vagy kiállott fogvatartást a kiszabott büntetésbe be kell számítani. A Btk. idézett rendelkezéseitől eltérő megállapodásokat az 1969. évi 1. sz. törvényerejű rendelettel kihirdetett jugoszláv—magyar jogsegélyegyezmény sem tartalmaz. A törvényességi óvással megtámadott ítélet alapjául szolgáló bizonyítás anyagából megállapítható, hogy a terhelt ellen az 1969. évben Jugoszláviában elkövetett lopás miatt magyar hatóság előtt eljárás nem indult, magyar bíróság ez ügyben ítéletet nem hozott. Ennek folytán pedig a már idézett törvényi rendelkezésekből okszerűen következik, hogy a terhelt nem tekinthető olyan személynek, akit korábban a magyar bíróságok elítéltek. Ebből pedig értelemszerűen az a további következtetés vonható le, hogy az ilyen külföldi elítélés sem a Btk. 115. §-ában, sem pedig a Btk. 311. §-ának 2. pontjában írt visszaesésnek nem lehet alapja és a Btk. egyéb súlyosabb megítélést eredményező rendelkezéseinek az alkalmazása szempontjából sem vehető figyelembe. Annak azonban nincs akadálya, hogy az ilyen elítélést a terhelt személyi társadalmi veszélyességének értékelésénél figyelembe lehessen venni. A megyei bíróságnak a fentiektől eltérő álláspontja tehát sérti a büntető anyagi jogi rendelkezéseket. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Be. 290. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a megyei bíróság mint másodfokú bíróság ítéletének az egyrendbeli, többszörösen visszaeső által elkövetett lopás bűntetteként értékelt cselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezése törvénysértő. Az ítéletnek ezt a részét ezért a Be. 290. §-ának (3) bekezdésében fog479