Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

Rablás 299. § 7609. A rablási erőszak fokának vizsgálatánál figyelemmel kell lenni a támadó és a megtámadott erőviszonyára, szellemi adottságára, valamint a támadást kísérő valamennyi körülményre. Az erőszak kisebb foka is elég lehet a rablás megállapításához, feltéve, hogy az a sértettben a lenyűgöző hatást elérte. A járásbíróság a fk. B. A. terheltet rablás bűntette miatt 8 hónapi szabadságvesztésre ítélte. A megyei bíróság — mint másodfokú bíróság — az első fokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a terhelt cselekményét zsebtolvajlással elkövetett lopás bűntettének minősítette és ezért őt 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte. A tényállás szerint a fiatalkorú terhelt K. községben összetalálkozott B. J. sértettel, akinek a szellemi szintje 8 éves gyermek értelmi fejlettségének felel meg. A terhelt tudott arról, hogy a sértett félénk és gyenge személy. A terhelt a sértettől először 50 fillért kért. A sértett kijelentette, hogy nincs aprópénze, ezért nem tud adni. A terhelt ekkor azzal fenyegette meg a sértettet, hogy ha nem ad neki pénzt, akkor őt megveri. Ezután a sértettet nekinyomta a kerítésnek, nagy kabát ját a mellrészén széthúzta, majd kigombolta és a sértett tiltakozása ellenére a nagy kabát belső zsebébe nyúlva, az 550 Ft-ot tartalmazó pénztárcát onnan kivette. A terhelt a helyszínről való távozás előtt kijelentette a sértettnek, hogy ha valakinek említést tesz a történtekről, hasába nyomja a zsebkést, s az időközben földre esett zsebkést anélkül, hogy kinyitotta volna, zsebre tette. A járásbíróság ítéletének büntetést kiszabó rendelkezése, illetőleg a megyei bíróság ítéletének a terhelt cselekményét minősítő és a büntetést kiszabó rendelkezése ellen —; a terhelt terhére — emelt törvényességi óvás az alábbiak szerint alapos. A járásbíróság ítéletét megváltoztató megyei bíróság azért nem látta megállapíthatónak a Btk. 299. §-ának (1) bekezdésében foglalt rablás bűntettét, mert a sértett a nála levő pénz megtartása érdekében nem fejtett ki olyan ellenállást, amelyet a terheltnek a sértett személye elleni erőszakkal le kellett volna győznie, hogy a pénzt tőle elvegye. A megyei bíróság álláspontja szerint tehát a terhelt által kifejtett erőszak nem volt alkalmas a felnőttkorú, fizikailag nem erőtlen sértett akaratának megtörésére, semlegesítésére. Ez az álláspont téves. A megyei bíróság helyesen fejtette ki indoklásában, hogy a Btk. 299. §-ában meghatározott rablásnál a törvény az erőszaknak az elkövető részéről olyan alkalmazását kívánja meg, amely alkalmas lehet a sértett ellenállásának megtörésére. Ennek az erőszaknak azonban nem önmagában, hanem a sértetthez való viszonylatában kell ezt a hatást kiváltania. Éppen ezért az erőszak ilyen fokának vizsgálatánál figyelemmel kell lenni a támadó és a megtámadott erőviszonyára, szellemi adottságaira, valamint a támadást kísérő valamennyi körülményre. A kifejtettekből ugyanis értelemszerűen következik, hogy az 462