Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

javára ez olyan enyhítő körülmény, amely a büntetés mérséklését lehetővé teszi. A vádlott elöljáró elleni erőszaknak minősülő magatartása is katonai bűntett ugyan, de az adott körülmények között ennek a védő által jelzett jelentőséget tulajdonítani nem lehet. A Legfelsőbb Bíróság már korábban rámutatott arra (BH 6906), hogy a katonai szolgálat teljesítésére való alkalmatlanság nyomatékos enyhítő körülményként csupán az olyan elkövetőknél vehető figyelembe, akiknek kizárólag katonai bűncselekményt képező magatartását a törvény a polgári életviszonyok között nem rendeli büntetni. Az olyan esetben azonban, amikor a vádlott által elkövetett bűncselekmény a katonai életviszonyok között eltérően minősül ugyan, de a polgári életben is büntetendő — miként a jelen esetben is —, a szolgálatra való alkalmatlanság nem értékelhető nyomatékos enyhítőként, hanem csak a katonai szolgálati viszonyból eredő súlyosabb minősítés következményei enyhíthetők. A vádlott által megvalósított és súlyában az önkényes eltávozás vétségét messze meghaladó erőszakos bűntett pedig olyan magatartás, amely a katonai életviszonyok folytán eltérően minősül ugyan, de az más bűncselekmény tényállását is kimeríti. Ez okból tehát a vádlott békében katonai szolgálatra való alkalmatlansága nem szolgálhat alapul a szabadságvesztés mérséklésére. A helyes mértékben meghatározott büntetés csökkentése nem lehetséges azon az alapon sem, hogy a vádlott a megállapított tényállás szerint amorális pszichopata. A Legfelsőbb Bíróság a pszichopátia büntetőjogi értékelésével kapcsolatos állásfoglalásában (BK 506) arra mutatott rá, hogy a pszichopátia általában enyhítő körülményként nem értékelhető. Annak ilyen jelentőséget csak akkor lehet tulajdonítani, ha oly mértékű, amely a büntetőjogi beszámítási képességet befolyásolja. A jelen esetben a vádlottnál a szakértői véleményből is kitűnően ez nem állapítható meg. így a szabadságvesztés mérséklésére — a védői érveléssel szemben — ezzel az indokkal sem kerülhetett sor. A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a büntetés enyhítésére irányuló fellebbezéssel nem értett egyet, hanem az első fokú ítéletben helyes mértékben meghatározott fő- és mellékbüntetést változatlanul emelte jogerőre. (Legf. Bír. Katf. III. 228/1975. sz.) (440/1975.) 7065. Zárt intézetben foganatosítandó kényszergyógykezelés elrendelése esetén a bíróságnak azt is meg kell indokolnia, hogy amennyiben a terhelt bűnössége megállapítható lenne, egy évnél súlyosabb büntetés kiszabására kerülne sor és hogy a cselekmény miért erőszakos jellegű. (231/1974.) Részletesen: Btké. 21. § (1) bek.-nél. 7066. Abban az esetben, amikor a beszámítási képesség korlátozottságának nem az erős felindulás a kizárólagos oka, a Btk. 254. §-a szerinti minősítés mellett a Btk. 21. §-a (2) bekezdésének a felhívása nem kizárt. (105/1975.) Részletesen: Btk. 254. §-nál. 42