Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

Ezért a Legfelsőbb Bíróság az említett részben hatályon kívül helyezte a másodfokú bíróság ítéletét és megállapította, hogy a terheltek mint társtettesek bűnösek a társadalmi tulajdont károsító csalás bűntettében, a Btk.-nak az elkövetés idején hatályban volt 293. §-ába és 295. §-ának (1) bekezdésébe ütközően s ezért tekinti kiszabottnak az első fokú bíróság által megállapított fő- és mellékbüntetéseket, helyesnek tartva a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését is, valamint az összes további rendelkezéseket. A cselekmény elkövetéséig s az elkövetés leleplezése óta — az igen hosszan elhúzódó büntető eljárás tartama alatt is — a terheltek életvitele becsületes volt. Ilyen helyzetben remélhető, hogy a terheltek nevelésére, mások figyelmeztetésére megfelelőek a kiszabott büntetések. (Legf. Bír. B. törv. II. 422/1974. sz.) (8/1975.) 7572." Magánokirathamisítással elkövetett csalás bűntette megállapításánál közömbös, hogy a magánokirathamisítás a csalásnak eszközcselekménye-e. Az első fokon eljárt bíróság a vádlottakat csalás bűntettének kísérlete miatt ítélte el. Ez ellen az ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádtól eltérő minősítés miatt. Az első fokú bíróság azért nem minősítette a vádlottak csalási cselekményét magánokirathamisítással elkövetettnek, mert a vádlottak nem azért készítettek hamis magánokiratot, hogy a cselekményüket megkönnyítsék vagy leplezzék, hanem azért, mivel a cselekményüket más módon nem is lehetett volna elkövetni. A Btk. 296. §-a (2) bekezdése g) pontjának szövege szerint pedig a csalás e minősített esete akkor áll fenn, ha az elkövetés megkönnyítése vagy leplezése végett közokirat-, illetve magánokirathamisítást is elkövetnek. A vádlottak a jelen ügyben elbírált cselekményükkel a magánokirathamisítás vétségének törvényi tényállását is megvalósították, éspedig éppen a végrehajtani szándékozott csalás bűntettének eszközcselekményeként. A jelen esetben kétségtelen, hogy az okirathamisítás nélkül a vádlottak biztosítási csalási cselekménye a kísérleti szakig sem juthatott volna el. Az ítélkezési tapasztalatok szerint a gyakori előfordulás alapján az okirathamisítás a sikkasztási és hűtlen kezelési cselekményeknél rendszerint leplező cselekményként, míg a csalásnál mint eszközcselekmény jelentkezik. i A Btk. 296. §-a (2) bekezdésének g) pontjában írt bűncselekmény egység, ez az összefoglalt bűncselekmény a halmazati problémák kiküszöbölésére is alkalmas. Az 1971. évi 28. sz. tvr. hatályba lépése előtti bírósági gyakorlat csalási cselekményeknél, amennyiben a csalás elkövetésének előfeltétele volt az okirathamisítás, azt mint eszközcselekményt halmazatban nem állapította meg a csalási cselekménnyel, hanem csak súlyosítóként értékelte az okirathamisítás megvalósulását. A megyei bíróság megítélése szerint ennek a gyakorlatnak a fenntartása az új törvényi szabályozást figyelembe véve nem helyes. A jelen esetben ugyanis abban az esetben, ha a csalási cselekmény megkönnyí444